Állami gimnázium, Munkács, 1892

mólnak, egyes osztályok támadnak, melyeknek vállain emelkedik a korlátlan hatalmú úr, ki önkény­uralmával megdermeszti a társadalmi és állami élet belső fejlődését. Itt a nép reménytelen szolgaságban sínylődik. Görögországban ellenben, melyet a rajta húzódó hegyláncok mindmegannyi völgykat­lanná alakítanak át, számos apró, egymástól független állam keletkezett. A törzs-szervezet megmaradt teljes erejében, az elfoglalt föld törzsvagyonná lett, melyből csak később vált ki a magántulajdon. Ekkor jutott a család és egyén függetlenségre, melyet csupán csak a jog, a közös akarat nyilvánulása korlátozott. Görögor­szág államaiban a nép ura maradt saját sorsának és távol tartotta magától az önkényt. A földművelő- életmód mellett az ember törekvéseinek legfőbb célját a vagyongyűjtés képezte. A vagyon egyenlőtlen megoszlása következtében mind élesebbé váltak az el­lentétek a gazdagok és szegények között Egész osz­tályok lettek örökös szolgaságra kárhoztatva és örö­kös lett közöttük az ellenségeskedés, a küzdelem. Ez a küzdelem azonban megedzette az ember erejét, testi ügyességét s lelki tehetségeit. A családi élet fejlesztette és növel­te a nemesebb érzelmeket, melyek a győ­zelem reményével kezdték meg az ember természeté­ben gyökerező szenvedélyek ellen a harcot. A férfi most is vétel utján szerzi meg a nőt, kivel a házas é­letet megosztja. A vétel helyébe később nászajándé­kok adása lépett. A családi élet akkor érte el eszmény­képét, midőn a család alapitására a férfi csak egy nő­vel kelt egybe. A földmivelő ember figyelme az égi testekről a mögöttük rejlő természeti erők felé fordult, melyektől munkájának sikere függött. A természet erőit és jelen­ségeit személyesíteni kezdte s erkölcsi tulaj­donságokkal ruházta fel az így al­kotott isteneket, kik egyszersmind az ő er­kölcsi világát szabályozzák és szentesitik. Hatalmukat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom