Állami gimnázium, Munkács, 1892

az égi testekbe költöztette át, melyekben a földi dolgokat szabá lyozó hatalomnak és fenségnek összeségét látta. Az égi testeket imádó pásztorember már áldozatokat hozott isteneinek. Ajándékait magas oltáron gyújtott tűzben égette el és olybá vette, mintha azokat maguk az istenek fogadták volna. III. e.) A pásztorember nyájai legeltetése közben megismerkedett a növényvilág természetével, titkaival: látta, hogy az elhullajtott magból a nap heve és az ég esője uj növényt fakaszt és termést érlel; belátta, hogy nyájainak ura, de egyszersmind rabja is, mert a legelő szerint helyet kell változtatnia, örökösen bolyongnia; belátta, hogy a gabnamagban nagyobb kincs rejlik, mint nyájaiban: elvetette hát a magot, bevárta a termést: letelepedett. így lett a pásztoremberből földművelő.

1) A hol az ember letelepedett, ott lassanként fa-, később kőházak emelkedtek; ezek sokaságából lettek a lalvak és városok. A földmives ember is foglalkozott vadászattal és a nyájak legeltetésével, de nem kizárólag csak azért, hogy életét föntartsa. Az ember most először kezdte érezni, hogy a föld, melyet mivel, az ő saját tulajdona. Ks minél jobban érezte becsét, annál készségesebben vetette magát alá a hatalomnak, mely vagyonát: földjét lakását, nyáját, termését idegen támadások ellen hathatósan megvédte. Régi természetes szabadságát elvesztette ugyan, amennyiben azt a közösen alkotott törvények szűkebbre korlátozták, de vagyona és a békés rend biztosítva lettek. A bizonyos területen letelepedett s közösen alkotott törvények alatt élő nép képez nemzetet s alkot államot, s az ember csak most mondhatja igazán a földet, melyen lakik, hazájának. A föld természeti viszonyai nagy befolyással vannak valamely nép államformájának alakulására. A nagy rónaföldek, a minő például Oroszország vagy a Tigris és Eufrátes közt elterülő sikság, nagyon alkalmasak arra, hogy hatalmas nemzetté e. gyesüljenek a külön élő népek: A törzs keretei felbo') Lásd Sebestyén Gy., Az őskor története.