Állami gimnázium, Munkács, 1890
2 klasszicizmussal szemben, s végül annyira fáradott belé a küzdelembe, hogy egyezkedésre volt kénytelen lépni azzal. Ily módon lett meg a klasszicizmus második korszaka, mely kimondotta, hogy a klasszicizmussal is kell foglalkozni, de csak annyira, hogy a tanuló helyesen tudja fordítani a klasszikus írókat s igy forrásában tanulja ismerni a klasszikus kulturát ; e mellett tanulhassa anyanyelven ismerni a kor haladó szellemét is a real iákban. Ezzel a gyakorlati klasszicizmus a theoria útjára tért : a grammatika lesz a tanügy kancsukája — mondhatnám — kínzókamarája, melylyel a nevelésre szánt áldozatot a klasszicizmus boldogító kulturájába kényszerítik ; mindenik tanuló elméjéből egy-egy grammatikáiig miksztum kompozitum válik : mindenféle grammatikai ismerettel rendelkezik ugyan, még azt is tudja talán, hogy hol vétett Cicero vagy Horatius a grammatika ellen, s lépett a kivételes megjegyzések körébe, de legkevésbé tanulta élvezni a klasszikusokban hagyományozott kulturát ; pompásan darálja végig a legváltozatosabb módszerek szerint faragott nyelvtanokat, sőt vagy ezer példát tud mindenikhez, sőt azt is, hogy ezt vagy azt a szabályt melyik szerző, szövege mely részébe illesztette be — — találomra, nyelvérzéke nyomán ; csak azt az egyetlen okot nem tudja kifundálni, hogy hát miért nincs fogalma a forrásilag elsajátítandó klasszikus kultúráról. Megsúgom én. Azért, mert a grammatikával kell hogy tanuljon logikailag gondolkozni, ezzel tanulja meg, mily mértani pontossággal gyakorolták a grammatikai szabályokat Cornelius Nepos, Caesar, Cicero s más remek irók s végül, mihelyt e szellemi gymnasztika alól' ellábolhatott, tanulja az ördögbe kivánni a klasszikusokat, mert hát minden kedvét veszti a tanulmányoktól, mert önálló kutatásra teremtett gondolkodásmódját annyira elcsigázták, hogy elméje sehogy sem tud saját lábára vergődni ; sajtóba szorítottak elméjét, melybe a nevelő elemek kényökkedvök szerint mindenféle terméket hánytak, hogy annál könnyebben sajtolhassák belőle a mixtum compositum gerjedetlen levét. Utána nógatják ugyan gerjedésre pl. az egyetemen vagy más felsőbb intézetben, de hiába, mert elsavósodott az a nyolc évi grammatikai tortura alatt. Ez a klasszicizmus második korszaka, mely most töri nemzetünk sarjadzó erejét. Most készül a klasszicizmus harmadik korszaka, mely — nézetem szerint — a leghelyesebb útra tért. .Jelszava: „Hadd folyjon a grammatikai oktatás illetve a gondolkozást logikailag edző theoria is, de háttérbe szoruljon a gyakorlati oktatás elől, azaz ennek az alapjára álljon. Valaki azt vethetné vissza, hogy jelen oktatásunk ezt a módszert követi. Igaz, csakhogy a gyakorlat utána áll az elméletnek. Pl. a nyelvtanárok általában — tisztelet a kivételeseknek — elébb a grammatikai részletet ismertetik és erre következik a reá találó olvasási részlet. A magyarnyelv tanárai közül némelyek elébb a nyelvtant magyarázzák meghatározott számú nyelvtani órákon, s erre következik a megtanult nyelvtani részlet gyakorlása az olvasókönyvben; a német nyelv tanára pedig irodalmi remekművek hátul-járásával tanítja a német irodalmi nyelv végtelen grammatikáját, s annyira viszi tanítványát, hogy öt év multán olvasni sem tud; a görög nyelvről szó sem lehet, mert ennél a tanár elméje is belevész, gondolni sem mer arra, hogy legrokonabb nyelvei : a német, latin és német alapján lehet azt legkönnyebben megkedveltetni a tanulóval. A földrajz tanára ugyancsak neki veti magát a tankönyvnek és katona pedanteriával hajszolja annak emlézését, fali-abroszon vagy a természet szabadjában való tájékoztatás csak a mellékfoglalkozás körébe vág; leeke-darálva kell annak menni, mert hát ezt irja elé a meglehetős nyaka-tekert, fellengős irályban elkövetett könyv; végül a
