Állami gimnázium, Munkács, 1890

á szegény megkínozott gyermekelme annyira kitanul a földrajzból, liogy 3 évi tanulás után a négy égtájat sem tudja mutatni az apjának, kivel egy szép nyári napon ki talált rándulni. A mennyiségtan és mértan tanárainak legtöbbje pompásan végezteti a könyv-előirta műveleteket, sőt felsőbb fokú számításokat — sinusokkal és cosinusokkal — is dolgoztat sokat; végesvégre annyira mivelődik a tanuló, hogy a gyakorlati életben egy alig feslő paraszt legényke főzi le gyakorlati ügyességével. Horrendum dictu — a természetrajz boldogtalan növendékei kiváló apparatussal tanulják az élő és életlen természetet képeken; ezért megesik, hogy mihelyt a természet nagy képére kell ügyelniük, a rozsot a búzától, a verebet a csiztől, a pontyot a lazactól, az aranyat a réztől nem tudják megkülönböztetni. Ezt nevezzük mi általános mívelődésnek. Pedig általános nrivelődés alatt értem a tanulónak azt a szellemi előhaladottságát, mely a gyakorlati életben bármily körülmények között támogassa s egyúttal útmutatónak szolgáljon élete boldogitásának intézésében; a tanuló a középiskola végeztével legalább annyi szellemi tartalékkal rendelkezzék, hogy a gyakorlati élet bármely mozzanatához okosan hozzá tudjon szólani, minden mozgalomhoz legalább csira-fejlett tevékenységgel járulhasson, de e mellett meglegyen szervezete üde ereje is. Hogy ez létesülhessen, jót kell a jelen iskolázás tantervén változtatni. Jelen felfogásom mellett tanuló koromban a munkásokkal együtt csaptam volna fel strikolónak. A test-edzette munkások, kik éltük gyermek éveitől fogva görnyedtek a munka terhe alatt, végül észrevették, hogy lehetetlen a 8 órán túl való munkát elbirniok; a munka ki osztói pedig oda sem hederítettek könyörgésüknek, erőszakhoz kellett tehát folyamodniok ez elnyomoritottaknak, hogy modern rabszolgaságuk alól menekedjenek. Könnyű az öntudatra és önállóságra nevekedett munkásoknak ezt tenni, de merre forduljon a tehetetlen gyermek?!!! Hadd tűrjön, inig meg nem könyörülnek rajta a felnőttek, belátván, hogy a túlontúl feszített munka fokozatos esenevészedésnek indítja a nemzedékeket : hazánk véderejét, boldogságát. A munkások 8 órai munkát követelnek ; n fejletlen gyermek elméjét 12—14 órai dresszirozásnak teszsziik ki. A munkás 8 órai pihenést kér a test felüditésére; a szegény tanulónak hetenkint két órai tornázás jut a szervezet javára. A munkás 8 órai alvást kíván; a tanuló megkapja, de csak alszik meg tanul, mivel a 12—14 órai napi inívelődés váltig elcsigázza szervezeti élénkségét, teste a rugékonyságát, elkényeskedik s vágyva vágyik, az ellenkező végletbe: a semmittevésbe. S mire túl van a tudományos sajtóién, meg is utálta s . . . az élösdiek pályájára lép. Kérdem tehát: „Nincs-e a tanulónak legtöbb joga a strikoláslioz ?" Miféle óvszerek kellenek e kóros állapotok megszüntetésére ? Sokat konferenciáztak, vitatkoztak erről közoktatásügyi tanácsok, tanári egyletek, feles számban egyes paedagogusok; de mindez nagyon hamar érte a lejártát ugy a tanférfiak mint a közönség részéről, puszta nyomtatott szónak maradt meg, s ha esetleg miniszteri rendeletben is látott napvilágot, az újság ingerén túl nem hatott, lassanként az Írásbeli felterjesztés kényszer-rovatába került. Továbbá megesik az is, hogy a mit a szabályrendelet egyfelől tilt, azt másfelől közvetve tűri a terjedelmes s fellengős nyelvezetű' tankönyvek engedélyezésével.