Állami gimnázium, Munkács, 1889

21 fényes arabs napnak a kristálytiszta vizben kimondhatatlan fénynyel szétáradó tükrözése. Ezen csodaszerü, pompájukra nézve csakis a mondabeli Hesperidák kertjeivel összeba-onlitható korállkertekbeu még csodálatosabb állati élet nyilatkozik. Fémfényü halak csoponokban úszkálnak, s kolibri madárkák röpködnek a parányi növények kelyhei körül itt, majd a korállok telepén élősködő csigolytalan állatok különböző osztályai iá'hatók ott. Gyenge, ollótlan és átlátszó rákocskák és nagyobb tarka rákok igyekeznek keresztül hatolni a korállgalyak közt. Vörös, ibolya, fekete és más szinü tengeri állatkák settenkednek körülettök s a lagunákból ingerlékeny férgek kajánul tekintgetnek reájuk tarka kopoltyukka!. Azt gondolnók, hogy e csodaszerü korállhajlékbin örökös b íke honol. Pedig ha egy mélyebb pillántást. vetünk annak b-'léletébe, azonnal arról győződünk meg, hogy itt is, akárcsak az emberek életében hab ír gyakran csendesen és minden zaj nélkül örökös vadharczot üzndc a létért, mely uem kevésbé félelmes és könyörtelen, mint az embereké. A nagyobbak és erősebbek itt is leverik a gyengébbeket, hogy létöket biztnsithassák; miről bárki ís könnyen meggyőzödhetik, főleg ha alkalma van személyesen alászállni a vizbe és ott tenni észleleteit; egyszóval sok szegény állatka itt is állandó félelem és veszélynek van kitéve. Az atollokat képező korállok a forró öv körébe eső tengerekben élnek, hol a víz lehűlése tél idején sem kisebb 1G foknál Reaumur szerint s hol a Csendes Oczeán nyári melege a 24 fokot is megüti Szóval az uequator alatt és fölött körülbelül két vonalnyi távolság tekinthető lakóhelyökül. A melegebb tartományoknál gyakran egész partok vannak ilyen korállképződményből, melyek a Csendes oczeáu több helyén egészen tisztán láthatók, de korántsem oly tüneméuygazdagok, mint maguk az atollok. 45. Alcyonimium palmatum. Tudnunk kell, hogy a polypokuak számtalan faja van. Körülbelül 1000 élő és 1500 fossil fajt ismerünk. Egy ilyen faj az alcyonimium palmatum is. Ennek telepei gyönyörű fehér virágú növényt képeznek, melynek törzstengelye szintén piros. A korállokról mondottak mindenben erre is vonatkoznak. 46. Pennaria Carclini. Ez is egy polypfaj, tengeri tollnak is nevezik, mivel oly apró, vékony, mint a legfinomabb pehely. Telepekben él, s magában alig is képzelhető. Szine fehér, de más színűek is vau'iak, sőt akadnak köztük villódzók is. Korállok módjára valamely uövényalakot választanak és azt ugy ellepik, hogy e növény puszta szárait és vékony galyacskáit mint legszebb fehér virágok díszítik. Polypariuma kalász vagy irótollhoz ha onlit; nyele szabadon áll a homokban. Egy ilyen állat-növény a korálloknál ismertetett tengeri kertek legdíszesebb alakjai közé tartozik. A pennariák oly apró polypok, hogy szabad szemmel nem is tanulmányozhatók; mindamellett mindegyiknél a legszebb szabályosság és symmetria észlelhető és szervezetök teljesen megegyezik egyes izolált mésztestü állatokéval Különösen nagy mennyiségben élnek a Karolini szigetek körül, honnan a nevöket is kapták. 47. Spirographis spallanganii. Teste hosszú hengeralaku és gyürüs szervezetű. Sokban hasonlít a halla partkenopejához, csakhogy annál jóval rövidebb; szájnyílása finom csalánszerü s nagyobb bojtot képző tapogatókkal van körülvéve. A tapogatók csomóját némelyek rojtnak nevezik, miért is maga az állat is a rojtárok osztályába leune sorozható. Szine sárga, rojtja kissé vörösbe menő sárga. 48. Spongia officinalis — A szivacs. A tudósok előtt soká vita tárgya volt a szivacsnak különös alkotásánál fogva az állatok vagy a növényekhez való sorozása. Habár e kérdés eldöntésével már Aristotelesz is foglalkozott; mégis akadnak egyesek, kik ma sincsenek még tisztában a szivacs osztályozásával. Ily viszonyok között egyátalán nem lehet tehát csodálkozni azon, ha az iskolás gyermek egész bámulattal