Állami gimnázium, Munkács, 1889

18 vagy sárga, éjjel pedig a phosphor fényéhez hasonló szint mutat épen ugy, mint sok más világító állat. Eszerint éjjel világit, s ha a vizet felzavarjuk, vagy öt magát felizgatjuk, világításának ereje jóval nagyobb lesz. Rendesen a forró és a mérsékelt övek tengereiben lakik. Harang vagy korongid<>mu teste kocsonynnemü tömegből áll s ennek a közepében van a zsákmány megragadására alkalmas karokkal körülvett szájnvilása. Párkányán szintén rojtszerü tapogató fonalak és karok vannak. Korongjának összerángatása által mintegy tova lökdösve magát úszik a sik tengeren. Zsákmányát már messziről észreveszi és mihelyt megfigyelte, azonnal kinyújtja utána karjait, átfonja és a szájába viszi. Némelyek a kisebb halakut is lenyelik. Egyes fajok valóságos vándorlást visznek véghez, hidegebb vidékről melegebb tájakra, s később azután ismét visszatérnek. Peték által szaporodik. 41. Velella spiráns. Kis csolnak alakú állat, a közepén egy felálló tarajalaku korong látható, mely két kamarára osztja az állatot, mí ált'il felül egészen hasonlóvá lesz az orsómenethez, honnan a npvét is kapta ; alól azonban lapos és kerülékded alakban puha állománvu izmok'-al bir, melyk tapogató szervek gvanánt szolgálnak ; ezeknek a közepén lévő hosszúkás nvilá°on kissé kikandikál az állat bélcsatoinájának csúcsos vége. A siphonophorákhoz vagvis az uszóhólyago^okhoz tartozik s ezeket szájatlanoknak is lehetne nevezni : amennviben a szájat csakis a fent^mlitett csatorna pótolja, me'v egyúttal a viz felüditésére is szolgál. Pete által szaporodik. A petéből származó álcza csillámokkal van felruházva, szabadon úszik s a további növekedés alatt magát az egyént bimbódzás által hozza létre. 42. Beroe ovata. Ez tojás nlaku kocsonvanemü állat s a Medusák u'zóhólyagos csoportjában foglal helvet. Te

ate felületén 4 — 8 tarajidomu csillákból alakult uszó lemez van s ezeknek mozgatása által képes helyet változtatni. Úszáskor lefelé álló szája az úgynevezett töltsérbe nyílik m elvből két s maid ezekből ismét nyolcz, egv köredénybe szájadzó. sugáredény veszi eredetét. Eledel szerzése végett mélven leereszthető fonalai vannak. Színe narancssárga, kissé vereses élvonalokkal, néha azonban fehér és ibolyaszínű élekkel. Melegebb tengerekben lakik, peték által szaporodik, de az embernek semmi hasznot sem hajt. Korea sziget, lakóinál nagv tiszteletben van. mivel kokárda gyanánt használják, s csak azon hősöknek szabad nyakuk körül, vagy pedig fövegükön hordaniok. kik egy vagv több megölt ellenség fejét birták felmutatni. Ujabban sisakjaikat, is ezzel szokták disziteni. 43. Agaima sarsii. A polypoidokhoz sorozható. Hosszabb vereses színű csatorna fút végig a testén s ennek oldalain apró viráglrelyhekhez hasonló fehér, átlátszó s kívül nyilt, hólyagocskák vannak erősitve. E hólvagocskák segélvével viszi tovább az állat a telepét, melyet fej'ődése és életmódjánál fogva képezni szokott. Fejlődése a velellával, s általában az uszóhólyagosokkal megegyezik. 44. Corallium rubrum — Veres korall. Mielőtt magáról a veres korállról szólanánk. meg kell emlékeznünk rövideden a polvpok, vagyis 11z úgynevezett virágillatokról, mint amelyekhez minden koráll. tehát a veres korall is tartozik. A polypok henger is lágytestü. többnyire tárgyakhoz tapadva kisebb-nagyobb telepekben élő apró állatok. Szájuk rendesen felfelé nvilik. tapogatók és karokkal v-m koszorúzva úgy, hogy az állat kiterjesztett karjaival tökéletesen hasonlít egy virágpártához ; ezért van. hogy virágálla

foknak i* nevezik őket. Minien polypiiál egy külső, elmeszesedett üreges szilárd vázat, az úgynevezett coenenchymot, melybea polyp mintegy beágyalva van, kell megkülönböztetnünk. A körülkoszruzott száj a gyomorüregbe s ez a testüregbe vezet, s ennek nyilása kinyit-