Állami gimnázium, Munkács, 1889

ható vagy bezárható. A belső üregben lévő lemezkék a gyomor és testüreget kamarákra osztják. A meg nem emésztett anyagokat a szájon ürítik ki. Ha a telep valamelyik tagját felizgatjuk, valamennyi vele összeköttetésben lévő tag bevonja a tapogatóit. Szaporodásuk peték, oszlás vagy bimbódzás által történik, mely utóbbi esetben a fiatal nemzedék nem válik meg az anyatesttől, hanem az úgynevezett polypariumban folytatja a fejlődését. A korállok telepei rendesen bot vagy faalakuvá egyesülvén, azon minden rend nélkül elhelyezett csomók vagy vastagabb lapokban láthatók. Ezen alakok néha kéz vastagságú, de sokszor több ággal biró, sőt majdnem terebélyes fát tárnak elénk, melyen az egyes állatkák közönségeden mint millimeter vastagságú fehér virágok tűnnek fel. de vannak köztük fénylők, veresek és sárgák is, melyek a faalaknak mindig bizonyos fényt kölcsönöznek. Egy növényt képzelünk tehát másunk előtt, de hit annak virágjait megtapintjuk, puháknak és husnemüeknek fogjuk őket találni A korállok természetes állapotban mindig bizonyos ruganyossággal birnak, a vizből kivéve összehúzódnak úgyszintén az egész faalak mintegy kisebbé lesz ; viz medenczébe téve azonban csakhamar ismét felduzzadnak, azaz újra felveszik természetes állapotukat, melyben azután hosszabb ideig is képesek elélni. Különös ellenségeik, ugy látszik, nincsenek, de ha valami körülmény miatt nem jól érzik magukat, azonnal mélyebb vizbe igyekeznek hatolni. Minden faaluk két részből á'l u m a felső, korállul telt és az alsó, a korállmentes, és e végénei fogva mintegy be zurva van a tenger puha talajába. Egy ilyen bot vagy fa két három hétig is elfekszik a feneken, mint valami összezsugorodott répa, s minden életjelenség nélkül mintegy pihenni látszik. Ezen idő alatt semmi táplálékot sem vesznek be a reá települt egyének külön-külön, s fen tartójuk csak a vizváltozat ; de később a bot vagy fa láthatatlan likacsai s a Víz ereje folytán emelkedni kezd, a felületen kiterjed. egves lények lathatókká lesznek s az egész alak szinezete az állatkák szabaddá tétele következtében élénkebb és elevenebb lesz. A bot ezután kéthárom irány felé hosszabbodik, vastagodik, az apró fehér lények tömegesen lepik el s azon pompás koronát képezik rajta, melylyel az való-iágos faalakot nyer. Ekkor már a bot, mely előbbi téthnségi állapotában sulyegyenben volt, a nagyobb teher alatt kissé meggörbül és szabad vége a homokba szorul. A korállok szaporodását már fentebb említettük, bár annak teljes megértéséhez még sok kívánnivalónk van, például Kőlliker szerint a szaporodás valószínűleg ugy történik, hogy a legfiatalabb polyp ismé'elt hosszfelosztás által kéthárom, sőt négyféle lényre (individua) is oszlik, miáltal egy kis botocska jön létre, mely később tovább fejlődik. Ez az úgynevezett sarjadzás. Ismételt sarjadzás elfogadása esetén némely polypiiknál e szaporodás könnyen levezethető ; mert ilyen módon könnyen felvehető egy nagyobb bot, melyen a polypok ilyen vagy amolyan alakban gondolhat >k Sok ily bot, testének alsó részén hordja a fiatal lényeket, amiből aztán önkényt következik, hogy ha e bot vagy faalak növekszik, akkor a lények szaporodásának is be kell állania. A nemes (veres) korál ok törzsfája vagy korall tengelye számos finom mészrétegből áll és oly mikroskopiai szerkezetű, hogy aki ismeri a részek közötti viszonyt, az minden egyes darabjánál könnyen rájöhet az ott észlelhető nemességre. Egy még üde, a tengerből kivett korálltenguly, mely még semmiféle inesterkedésuek sem voit alávetve, egész hosszában barázdákkal van ellátva, melyeken a táplálékul szolgáló nedv legalsó rétege végig folyik. A korállokat különösen Lacaze-Duthiers tanulmányozta, ki azt tapasztalta, hogy nincs külön him és nő faalak, hanem vegyesen fordulnak elő hímek és nőstények. A veres koráll több tenger-, de főleg a Földközi tengerben találtatik; s korállkereséssel különösen Sebenico lakói foglalkoznak. Erős és félig fedett bárkákon már kora tavaszszal mennek a jóni szigetekre és csak több havi távollét után, körülbelül szeptember hóban térnek vissza. Jelentéktelen korállhalásztitot űznek még a tunisi és az algiri partok lakói is. De sokkal nagyobb mérvben