Állami gimnázium, Munkács, 1884

5 mert pl. a férfi vérében több a vértestecsek száma s kevesebb a víztartalom, mint a nő vérében. A fehér vérsejtek nagyobbak, mint a vörös vérsejtek, s egy vagy több sejtmaggal bírnak. Alakjok rendkívüli szabálytalansága által az első pillanatra meglehet őket különböztetni a veres vérsejtektől, s ami igen jellemző a fehér vérsejtekre, hogy alakjokat folyton változtatják, mi miatt hasonlíthatjuk őket az amoebakhoz, a vízben élő legegyszerűbb szervezetekhez. Vegyileg vizsgálván a vért, azt találjuk, hogy a vérfolyadék nagy részben vízből áll, a melyben a natrium- és chlor-vegyületek vannak túlsúlyban. A vérsejtek vegyileg különböznek a vérfolyadéktól, a mennyiben azok nagy mennyiségű zsirt, phosphorsavas sókat, s mint előbb emiitettük, a veres vérsejtekben a vasat és cselenyt tartalmazzák. A hüllők és kétéltűek vérében a víz túlsúlyban van a vértestecsek rovására. Az emlősök és madaraknál, különösen a mindenfélét evőknél (omnivores), a vértestecsek száma aránylag sokkal nagyobb, mint az előbb felsorolt két osztály egyedeinél. A vér gáznemű anyagokat is tartalmaz, a gáztartalom összes menynyisége valamivel kevesebb a vér terimejének felénél. E gáznemű anyagok : az éleny, a szénsav, légeny, tehát ugyanazon gázok, amelyek a légkörben foglalvák. Az emiitett gázok azonban különböző arányban fordulnak elő : a szénsav csaknem 7;,-ad, az éleny nem egészen V.;-ad, légeny aránylag a legkisebb mennyiségben. Az éleny mennyisége a vérben a haematoglobin tartalmától függ, mely az Uteres vérben majdnem telítve van az éleny által, A szénsav-tartalom a visszcres vérben az éleny csökkenésének felel meg s egyszerűen elnyeletve lordul abban elő. A légeny szintén elnyeletve jő elő a vérben, bár csak igen kis mennyiségben. A vér az edényrendszer két főszakaszában, az üteres és visszeres rendszerben, különösen színre nézve nagy különbségeket mutat ; ezen színkülönbség a vérben foglalt és előbb említett gázok különböző tartalmától függ. A sötétszin közvetlen az élenyhiány következménye, ha a sötét vörös vért élenynyel rázzuk fel, vagy csak vékony rétegben is a levegő élenyével érintkezésbe hozzuk, az világos pirossá lesz; ha ellenben szénsavval rázzuk a vért, az elveszti piros színét és sötét vörössé lesz. A színváltozás okai részben a vértestecsek azon alakváltozásától is függenek, amelyeken azok átmennek: az alakváltozás előidézői a viz és a sók. Ha a vért vizzel hígítjuk, az sötétebbé lesz, a viz hozzáadása folytán a vértestecsek megduzzadnak s korong-alakjukat részben elvesztik, ha ellenben a vérhez valamely sót elegyítünk, az világos pirossá lesz s a testecsek összezsugorodnak.