Állami gimnázium, Munkács, 1884

A vér és vérkeringés a gerincses állatoknál. (tanulmány). Nincs a tudományos búvárkodásnak oly ága, mely annyira érdekelné és oly közel érintené az embert, mint a saját maga s a hozzá közelálló szervezetek megismerése. Már az ó-kor bölcsészei is törekedtek minden tekintetben az önismeretre; az első, ki a szorosan vett tudományos búvárkodást e téren megkezdte, Aristoteles volt. 0 volt az, aki a legfényesebb sikerrrel törekedett az egyes szervek működéseit felismerni. Aristoteles a test alapja gyanánt az erő négy tulajdonságát: a hideget, meleget, szárazságot és nedvességet sorolja fel, melyekből, mint elsőrendű elemekből képződtek a szervezetek részei. A sziv Aristoteles szerint a tűzhely, melyben mint egy erős várban az élet tüze élesztetik, mert abból ered a hő. mely szükséges a lélek ama foglalkozásánál, hogy tápláljon és mozgasson. Claudius (lalenus a szivre vonatkozólag a fentebbieket az állati hővel kapcsolatban igy összegezi: „a vér az olaj szerepét, a sziv a bél szerepét játsza." Hanem igen hátráltatta volt még 2—3 századdal is előbb a búvárkodást a vallásos buzgalom. Csak a tizennyolezadík században Haller A. foglalkozott behatóbban a szervezetek élettüneményeivel; szerinte az állati hő vegyi folyamatokból keletkezik magában a testben. A táplálék pótolja a folytonos veszteségeket a hő behatása alatt. () használta legelsőbben az anyagcsere fogalmat. A szervezetek alkotása és működésére vonatkozó tudomány azonban a jelenben oly tökélyre emelkedett, hogy bátran kimondhatjuk, miszerint nem sok azon élő szervezetek száma, melyek alkata eddigelé nincs teljesen kifürkészve, tanulmányozva. Az élő szerves lény működéseket visz véghez, mely működések némelyike igen szembeötlő, mig — mások többé-kevésbé gondos vizsgálatot igényelnek, sőt némelyeket csakis finom eszközök segélyével vehetünk észre és tanulmányozhatunk. Így a gerinczes állatoknál a gondosabb észlelés után észrevesszük a sziv mozgását, l*