Állami gimnázium, Munkács, 1883

azaz semmivé lesznek; a tudomány azonban nem így vélekedik, rp«rf eredni-e mi sem vész el, csak átváltozást szenved és pedig cr- i asonlóan vagy lényegtelent, vagy lényegest, azaz • amelynél egészen eltér eredeti alakja és tulajdonságaitól az így el kell ismernünk, hogy az anyag teremtése, vagyis az atomvilág az Isten mindenhatóságát bizonyítja, az emberi fogalom előtt azonban mint örökös homály és megfejthetetlen talány fog szerepelni. Annyi bizonyos előttünk, hogy a természetben mi sem enyészik el, még a legkisebb atomocska sem, hanem csak alakot változtat és épen e változékonyságon alapszik minden élet. Mi sem semmisül meg tehát, sőt ami előttünk mint halál tűnik fel, az sem egyéb az újjáalakítás egyik neme- és föltételénél. E szabály kiterjed ép úgy a nagy-, mint a kis dolgokra; úgy a könnyen elenyésző növényekre, mint a nagy fényű csillagokra. A világűr e nagy testei ép ugy vannak alávetve a folytonos változásnak, mint a föld parányai. Jöhet idő, hogy ezek ép úgy kapnak más alakot, vagyis hogy ők csak oly törékeny alakok, mint akár a nyár gyönge virágosokái. Gyönyörködve a rút külsejü fülemüle bájos dalában s a tavaszkor megjelenő madársereg csicsergésében; szemeinket legeltetve a fejlődő bimbókon, az üde rózsákon és a zöld köntössel diszitett fákon igen könnyen feledjük a válságos helyzetet, melyben a szegény madárkák részben vándor utjokon, részben pedig állandó hazájokban számtalanszor megfordultak, és könnyen feledjük a záporokat és zivatarokat, melyek tomboló erejökkel gyakran gyökerestűi szakgatták ki nemcsak a gyönge növényzetet, de még a legerősebb fákat is. így a mi földünk is ezer és ezer éves dúlás müve lévén, valóságos harczmezeje az erők legszilajabb kitöréseinek. A jelen miatt feledjük a multat úgy: mint a tavasz miatt a telet. Feledjük, hogy mig amott az égig büszkén emelkedő sziklák mintegy keresztül törtek földünkön, azalatt emitt a kedves völgyek az erőszakoskodó vizáradatok által szakittattak ki. Csak néha, ha esetleg a történelem működésének hatása alatt állunk, mintegy ösztönözve vagyunk, a mélység' könyvébe tekinteni, hogy onnan földünk egykori állapotát kiolvashassuk. E könyv, hozzávéve a természettudományok azon főelvét, mely szerint naponként lehetünk szemtanúi a földön folytonosan előforduló változásnak a lét és enyészet között,- arra tanit bennünket, hogy földünk eredetileg egészen máskép nézett ki, de az