Állami gimnázium, Munkács, 1883

—9 — egy még erősebb réteget képezhettek, mig végre a folyton előbbre haladó meghűlés oly erőssé lett, hogy már nem volt képes többé göröngyökben messze szétszóródni, legfeljebb a maguk helyén és csak azért, hogy ismét egyesüljenek. így a föld lassacskán, egy a folyó anyagot körülvevő erős burokhoz jutott, amely ismét az akkori atmospherával vala körülvéve. De viz azon időben még nem volt. Ez valószinüleg csak akkor képződhetett, midőn a felület meghűlése már annyira előre haladt hogy melege a forrpontot többé már nem érhette el. A további meghűlés alatt a réteg vastagságban belül folytonosan képződött, miként egy tónak a jege hosszan tartó hideg alatt. Mihelyt azonban a viz meglévő alkatrészei annyira haladtak már, hogy vizzé egyesülhessenek, az előremenő működésnek a külső felületen is meg kellett kezdődnie. Ami az egyik helyen chemiailag feloldódott, avagy mechánikailag szétromboltatott, az a másikon ismét elhelyezkedett. Ekkép jöttek létre az első a vizből lerakódott úgynevezett rétegközetek, mint homokrétegek és igy nem csuda, ha ezek egyfelől mint a rombolás-, másfelől meg mint újabb lerakódás igen alkalmas anyaga, egymás között igen hasonló összetételeket mutatnak. A szilárd réteg céltalan széthányódása emellett tovább tartott részint a nap, és a hold vonzása-, részint pedig a mindig jobban és jobban hűlő burok összehúzódása által ; miért is a földgolyó ezen folytonosan kisebbé való létele által annak belsejében lévő forró folyó töltelékből valamint szükségképen kellett kiszorítania. Ezen kiszorított töltelék újból betömte a keletkezett hasadékokat megkeményedett, miáltal előidézte az úgynevezett eruptiv kőzetek-, minők : a gránit, porphyr, zöldkő, basalt stb., keletkezését, melyek a föld kérgét oly sokszorosan és sürüen képezik. Ezalatt egyidejűleg a föld belsejében a meghűlés mindig előbbre haladt és igy azon eruptivanyagoknak idővel szükségképen mindig feljönniök kellett a mélyebb tájakról. Ha azonban, ami valószínű, a forró folyóban az alkatrészek lajsulyaik szerint némileg elkülönittettek, akkor természetes lesz, hogy a később feltoluló — ujabb — eruptivkőzetek egy kissé másféle összetétellel is birnak, mint az előbbiek azaz az idősebbek. Ez magyarázza meg egyúttal a különböző időszakokban láva alakjában kiöntött eruptivkőzetek különbségét is. Az eddig röviden tárgyalt hypothesis magában foglalja továbbá annak is a magyarázatát, vájjon a régibb korszakok kövületei — a régibb lerakódmányok — miért oly természetűek, hogy ők az