Állami gimnázium, Munkács, 1880

hagy reá ősi vagyont, (le hagy becsült nevet és olyan öntudatot, melylyel igen kevesen dicsekszenek, hogy t. i. teje vagy keze munkájával képes fedezni szükségleteit övéinek és magának. Hány ingyenélő csókolná most azt a kezet melyet átkoz, hogy miért nem vezette rá az igaz azon ösvényére, midőn szüksége forgott fenn! Végezetül hivatkozom a szülői ház tekintélyére. Sem az állam jóakaratú fáradozása, sem a legszakavatottabb tanítók ügybuzgósága nem fogja a rendszeres nevelés ügyét közelebb vezetni czéljához, hacsak meg nem nyerjük a szülői ház közreműködését is. Tudjuk azt mindnyájan, hogy a szülői tekintély oly hatalom, a melynek foltétlenül szeretünk engedelmeskedni; még csak okát sem keressük, hogy miért? Es ez jól van így. Legyen a Teremtő után a szülő az első; a természet maga rendelte ezt így. A szülőjét tisztelő és hozzáragaszkodó gyermek még nem volt boldogtalan. Tudjuk, hogy a nevelés nem egyedül az iskoláé, hanem egyúttal a szülői házé is. Mennyire meg van ezáltal könnyítve az iskola feladata, szükségtelen fejtegetnem; és ismét menynyire meg van nehezítve, ha a szülői ház támogatását nélkülözni kénytelen! Azért igen kérem a t szülőket, ne tekintsék a tanintézeteket javító intézeteknek, hová a vásott, rosz gyermekek küldetnek „megreguhízásra"; ne ijesztgessék őket az iskolával; elmultak azok a régi jó idők, mikor azért küldtek bennünket az iskolába, hogy otthon ne lábatlankodjunk, vagy ha egy kis nyugalom élvezete vált szükségessé; dc hogy tanultunk-e valamit és mit, azzal senki sem törődött. Ma már más az iskola célja. Igyekezzünk azzal öszhangzatban cselekedni. Végül legyünk takarékosak. Erény a takarékosság, melynek kevesen hódolnak. Jövendő nemzedékek boldogsága van ez egy szóba foglalva; talán azért munkálunk folyvást ellene. Leginkább pedig takarékoskodjunk mi, kik eddig a pazarlást tartottuk erénynek, Magunk már elkéstünk arra, hogy tegyünk félre valamit, de tanítsuk meg gyermekeinket a titokra, hogy miként gyűjtsenek. Legkivált pedig ne adjunk a kezökbe pénzt mindaddig, míg néni látjuk, hogy meg tudják becsülni. Ha a növendék könnyen szerzi a pénzt, még könnyebben fogja azt kiadni. Az sem jó, ha zsugorgatja; ettől azonban nincs mit félni; a takarékost neveljük, a zsugori Születik. Ismerek családokat, hol a szülék takarékosak voltak, mi által jómódba jutottak és inert telt miből, a gyermekek kívánsága mindig teljesült és mi történt? Fölnevekedvén,nem becsülték a vagyont, mondhatni prédák voltak, mindig, egynek kettőnek kivételével, a mint kisebb vagy nagyobb számmal voltak. Az az egy-kettő pedig lett zsugori, — uzsorás. Sem szülei, sem pedig testvéreitől nem látta, de vele született. Legyünk tehát takarékosak, hogy jómódba juthassunk. A jómód Önállósághoz segít, az önálló ember pedig szabadság után vágyik, nem szereti a járszalagot. .V föntebb előadottakban vázoltam röviden az irányt, melyben a 1 é1 e k munkálkodása vezetendő. A nevelésnek ez a főbb része ; habár másik része, melv a nem kevésbé fontos és mely a test nevelését szabályozza, szintén nagyon jelentékeny Erős és egészségesnek kell lennünk, hogy bölcsek és józanok lehessünk, — mondja a gondolkozó ész. Bizonyára ha testünk erejét fóntartani és azt növelni akarjuk, bizonyos meghatározott módozatok mellett kell azt tennünk, mert, mint, mindennél, úgy itt is a rendszernek kell az elsőséget biztosítanunk.