Állami gimnázium, Munkács, 1878

2 A nevelés és oktatás, tehát a testnek és léleknek egy czélra való összeható képzése, melylyel az ember földi rendeltetésének betöltéséhez közelit, mivel csak az teheti az embert azzá, mivé neki e földön isten rendeléséhez képest lennie kell. Mig a nevelés tehát a test kifejlesztése és okszerű idomítása, addig az oktatással a lelki tulajdonok fölszinre hozása és köszörülése vitetik végbe. Hogy minő utak- és módokat használnak föl a neveléstudósok e czél keresztül vitelére, azok felsorolására köteteket lehetne idéznem, melyekben mindezek saját nézpontból a legjobb akarattal vannak fejtegetve és egybegyűjtve. Ez átalános elveknél saját álláspontunkat szorosabban körvonalozandók, egy általános szabályban állapodunk meg, miszerint t. i. ezen nevelés-oktatásnak kell, hogy oly utjai és módjai fogadtassanak el, melyek ugy a testi, mint a lelki és erkölcsi tökéletesülésre, a legczélirányosabbak és az életbölcseségre legbiztosabban elvezethetnek. Hogy mely utak és módok legyenek ezek, meghatározni a valódi nevelő feladata, ki midőn szabad kézzel rendelkezik, nem fog ingadozni, hogy a meggyőződése szerinti leghelyesebbet alkalmazza, csakhogy a biztos eredményt érje el. Megtörtént néha, hogy a nevelő nem bir hivatással; nem bir fölemelkedni azon pontig, a melyen, ha valaki alul marad, lehet fáradalmakkal küzködő napszámos az Ur szőlőjében, azonban a siker, mely tulajdonképen küzdelmeinek jutalma, messze elmarad. Ily esetben, természetesen, korlátolandó a szabad kéz, sőt a körülmények szerint a működés is, mihelyt megszűnik haszonnal alkalmaztatása. Intézetünknél a tiz év alatt valamint a nevelők, ugy a tanítók soraiban is nagyobb számban fordultak elő a czélttévesztett életpálya választásának ferde következményei. Dicséretére legyen mondva azonban az érdekelteknek, midőn meggyőződtek hiányaikról, idejekorán gondoskodtak alkalmasabb és tehetségűk keretébe inkább beillő pályáról, melyen ne legyenek kényszerítve, hogy saját boldogulásukon mások érdekeinek érzékeny megkárosításával munkáljanak. Visszatérve az intézet jellemének vázolására, kezdjük mindjárt czimeinél; mivel keletkezésétől kezdve jó- és roszakaróitól helyesen, majd tévesen különféle czimekkel és azoknak megfelelő teendőkkel ruháztatott fel. Nyilvánosságának legelső hivatalos czime: „Felekezetnélküli algymnásium". Néhány év elteltével „állami reálgymnásium" czimet nyert; majd a közoktatási minisztériumban állami reáltanodává leendő változtatásának terve emelkedett túlsúlyra, mig végre az „állami gymnásium" hivatalos czim lett az elfogadott. Misem természetesebb tehát, minthogy időnkint a külön czimeknek megfelelő