Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-03-12 / 11. szám

Melléklet a „Munkács-4 11-ik számához. Kor szerint: 0—1 évig 96, 1 — 5 évig 58, 5—10 évig 10, 10—15 évig 7, 15 — 20 évig 5, 20—25 évig 10, 25 — 30 évig 7. 30—35 évig 6, 35—40 évig 7, 40—45 évig 9, 45—50 évig 12. 50- 60 évig 28, 60-on felül 43. Különös halálozás volt: Veleszületett gyengeség 21. Gyermekaszály 22. Aggkór 16. Roncsoló toroklob 2. Torokgyik 3. Hörghurut 24. Hökhurut 2. Mollhártyalob 1. Tüdőlob 25. Tüdőlégdag 1. Tüdőgűmőkór 51. Szívbillentyű elégtelenség 1. A szív izomzat zsí­ros elfajulása 1. Heveny gyomor béllob 5. Bél- hurut csecsemőknél 29. Gyomorrák 1. Hurutos sárgaság 1. Heveny máj sorvadás 1. Zsírmáj 1* A málykotszövet idült lobja 2. Agy hártyalób 5’ Guta ütés 1. Rángó görcsök 29. Nehéz kór 1. Gyermek ágyasok eclampsiája 1. Gerincz agy sor­vadás 1. Idült terimbeles veselob 2 Hólyagrepe­dés 1. Vizkór ismoretlen okból 7. Hagymáz 8. Vörneny 4 (2 idegen.) Himlő . Pokolvar 1 Iszákosok rezgő őrje 1. Bujakór 3. Görvély kór 5. Csontszu 1. Rák 1. Méhrák 1. Orbáncz 1. Ön- gyilkosság 2. Véletlen esemény folytán halál 2. Ismeretlen 1. Halva született 21 mngzat lön bejelentve. Nem orvosoltatott 7 éven alul 37. 7 „ felül 16. összesen: 53 egyén. Az egyes hónapokban meghaltak; Januárban 18, febiuárban 15, márcziusban 24, áprilisban 36, májusban 28, júniusban 27, júliusban 18, augusztusban 28, szeptemberben 22, októberben 23, noveml)erben 34, deczemberben 21' (Folyt. köv.) Beküldetett a „munkácsi segély ző n ő e g y 1 e t“ 1883. és 1884-ik évi működéséről Kozma László nőegyl. pénztáros által összeálli- tott „Értesítés.“ Tartalma hét részre osztható. I. r. az egyesületi tagok névsora. Van e szerint jelenlenleg a fővédő nővel együtt 100 tagja, nem számítva a titkár és pénztárost. Fővédő nő: gróf Schönborn Ervinné, szül. Trautmansdorf Fran- cziska, cs. kir. csillagkeresztes és palotahölgy. Elnök: özv. Nuszer Jánosné, alelnökök: Lang Ltvánné, Keszler Ádámné. Rendes tagok: Ast- leitner Ludoka, Barkács Edéné*, Baudrexler Sán- dorné, Bercsik Emilné, Bazilovics Herrnin, Bot- zsay Gyuláné*, Bozsár Ferenczné, Buzáth Károlyné* Bujnószky Antalné, Bodnár Antónia, Cichlár Jánosné*, Cseh Lajosné, Cieminszky Benőné, Coffin Ernőné*, Fankovich Sándorné*, Farkas Kálmánné, Fereuczi Lajosné*, Fisch Mórné, Fischer Morné*, Fischer Gutmanné, Fried Arnoldné*, Fried Adolfné, Friedman Béniné. Fuchs Edéné, Gáthy Albertné*, Gold Zsigmondné, Gottesman Józseíné, Gottesman Klemma. Gottwald Gyuláné, Gottier Lipótné, Grósz Ignáczné, Günther Ágostonná, Hatzinger Sándorné, Hoenigh Alajosné*, Hubert Józsefné, Jászay Horváth Herinin*, Jezsik Ottilia, Katona Sándorné*, Káluay Károlyné, Kiss Mi- hályné, Komka Ervinné*, Kopasz Sámuelné*, Kozma Lászlóné*, Kochauovsky Vanda, Kövér Józsefné*, Krautil Károlyné*, Kroó Hermáimé, Lehóczky Tivadarné, Liederman Józsefné, Literáti Jánosné*, Literáti Ödönné, Lvahovics Akosné, Mautner Sámuelné, Meisels A. Józsefné, Meisels Jánosné, Meisels Mózesné*, Melczer Aurélné*, Melczer Irén, Merényi Jánosné*, Miksa Istvánná, Nagy Gyula, Nedeczey Ferenczné, Nuszer La­josné*, Papp Józsefné*, Papp Margit, Pavlik Jó­zsefné, Petz Károlyné, Pintér Józsefné, Rothber- ger Gyuláné*. Saller Károlyné*, Simsa Kornélné*, Slesinger Kálmánné*. dr. Slesiuger Kálmán, Sza- lay Andrásné*, Szánthó Kálmánné*, Szilágyi Sándorné, Szóbél Árminná, Sechser Luiza, Spányi Hubert Edith, Suller Sámuelné, Taub Lipótn *, Traxler Ferenczné, Váry Sándorné*. Varga Pálné., Vein Lipótné, Veisz Mózesné, Veisz Mariska, Veisz Károlyné, Veisz Bernátné, Veisz Vilmosné, Vészeli Luiza, Volf Gusztávné*. (A *-gal jegy­zettek választmányi tagok.) Pártoló tagok: Rick Antalné és Rizy Berta. II. r. Az 1883. évi jelentése a tisztikarnak múlt év márczius 2-ikán tartott közgyűlésben. Visszatekintés az egyesület működésére. Jótékony adományok, elhelyezések, segélyezések. Vissza­emlékezések az egyesület elhalt tagjaira. Ezen kimutatás szerint 1883. évben nevelt az egyesület 9 árvát, segélyezett 15 elhagyott özvegyet, iná szegény árvák és nyomorban levő iskolaköteles«.ks segélyezésére fordított 69 frt 29 krt, ezeken kívül 23 tankötelest részesített kisebb-nagyobb mérték­ben ruházatban. Végre ócska ruha, termény és a húsvéti ünnep alkalmával kalács-osztást eszkö­zölt stb. Munkács város képviselő-testülete 1884. febr. hóban tartott közgyűlésében 200 frt segélyt, 12 öl helybe szállítandó tűzi-fát és a beregszászi utczában egy lakóház átadását s tűz elleni bizto­sítását szavazta meg az egyesületnek. III. r. Jelentés az 1884- évi működésről. Többnyire a fentebbiekhez hasonló mozgalmak soroltatnak fel. Mint nevezetes mozzanat kieme­lendő az árvaház megnyitása 1884. jul. 17, Ebben 7 árva leány helyeztetett el Ortutai Vil­mosné felügyelete alatt, 4 pedig külön családok­nál. Meg van emlitve, hogy az egyesület egy házas-telket vásárolt 1400 írtért, melyért 150 frt bért kap az államtól mint kisdedóvó helyiségért. IV. r. Bevétel 1883-ik évben 1548 frt 3 kr. Kiadás: árvák nevelésére 752 frt 93 kr, szegé­nyek segélyezésére 265 frt 18 kr, árvák ruháza­tára és nevelésére 69 frt 29 kr, együtt 667 frt 40 kr, tőkésitt.étett 410 frt, különféle kiadásokra 327 frt 86 kr, összes kiadás 1405 frt 26 kr. Készpénz maradvány 142 frt 77 kr. V. r. Bevétel 1690 frt 53 kr. Ezen bevételi összeg keletkezik tánczmulatságokból, alapítványi kamatokból, ajándékokból és tagdijakból. Kiadás 1551 frt 27 kr. Tételek az előbbiekhez hasonlók, csakhogy ebben az árvaház felszerelése 292 frt 45 krral, árva anya fizetése 46 frt 65 krral, tar­tásdija 271 frt 25 krral szerepel. Készpénz marad­vány 149 frt 26 kr. Azt nem értjük, hogy az árva-anya tartása havonkint 22 frt 70 krba, ezenkívül 3 frt 88 kr, díjba kerül; tehát összesen 26 frt 58 krba, éven- kint 317 frt 95 krba; annyival is inkább, mert az árva-anyának az árvákkal kellvén laknia, e szerint van lakása, fűtése és világítása. Ez bizony nem árva-anyai dij. VI. r. Az egyesület vagyona: Egy ház értéke 1400 frt- Takarékpénztárban 2426 frt 58 kr. Népbankban 2700 frt 63 kr. Alapitvány-levelen 640 frt. Nyeremény-részjegyben 50 frt. Árvaház felszerelésben 250 frt. Tagdij-nyugtákban 35 frt. Készpénzben 149 frt 26 kr. Összesen 7651 frt 47 kr. VII. r. Végül elhalt tagok kegyeletes meg emlékezésének szentel egy kis lapot. Ha valamely társulatról jót mondhatunk akkor a nőegyletekről elmondhatjuk igazán, hogy a társadalom javára irányozvák. Küzdelme, fáradozása, önmegadóztatása • mind a legönzetle­nebb emberiség iránti érdekből történik A jó cselekedet önmagában találja jutalmát! Nyilatkozat. A „Munkács“ társadalmi hetilap f. évi 10. számában Králiczky Anatol csernekhegyi monos- t r főnökének személyére vonatkozólag „A „Slovo“ jubileuma s a Csernekhegy“ czim alatt „Cassius“ aláírással egy czikk jelent meg, mely midőn Krá- liczkyt azon tettéért, hogy t. i. egy, e f. évi január hó 1-től kezdve hazánkban a m. kir. postákon nem továbbitható „Slovo“ czimügácsországi orosz lapnak negyedszázados jubileuma alkalmából gra­tulált, erősen kárhoztatja, személyemet is mintegy okozni látszik annyiban, a mennyiben az, mint hazaellenesnek, illetve állami integritásunkkal össze nem férőnek látszó tett, éppen az én kor­mányzásom alatt történt. Arra nézve, hogy K. A. a kérdésben forgó gácsországi orosz lapba — mint saját szintén a „Munkác8“-ban megjelent „nyilatkozatából lá­tom — egy, még 1863. évbőli útirajzot közölt, részint az igazság érdekéber, részint pedig saját igazolásomra ki kell jelentenem, hogy az teljesen adni, annálfogva őt magával viszi. A szemle este hat órára szerencsésen be is fejeztetett, a jegyző ur nemcsak kifáradva, kiéhezve, de rútul meg-- ijedve tért hajlékába. A kir. erdőfelügyelő úr úgy találta, hogy a zár alá helyezett erdőből a lakos­ság elemeit egynéhány darab fát s azoknak az árát a tisztelt jegyző és biró ur, mint. a kik min­denért felelősek, megfogják fizetni. Az elmúlt éj epizódjaival méltán versenyző éjszaka után a szolgabiró leveleire került a sor. Ezek igen rövid, de velősek voltak. A körorv si dij behajtandó, a közmunka-váltság beszedendő, a betegápolási dijak megtérítendők, a közadók behajtandók, a hadkötelesek összeirandók, az őszi és tavaszi vet sekről szóló kimutatás elkészítendő, a községi utak jókarban tartandók, a képviselő­választók névjegyzéke kifüggesztendő, a védtöl- tési járulékok beszedendők, s mindezeken felül rend legyen! No de most már hozzálát a dologhoz s min- den rendeletnek eleget tesz. csak azon tűnődik kissé, hogy melyikhez fogjon előbb; az adófel- ügyelői helyettes úr barátságos megjelenésére rögtön kész volt elhatározásával: az adófőkönyv­höz nyúlt, elővette ezenfelül a pénznaplót, az ellenőrzési könyvet, a házosztály- s földadó-tabel­lát. a hadmentességi dijakról szóló kimutatást, az illeték-hátralékosok névjegyzékét és még vagy nyolcz ilyen kimutatást. Daczára a sok lajstrom­nak s a még több számnak, a „helyettes úr“ gyorsan tisztába jött azzal, hogy a tisztelt jegyző ur az adókezeléshez nem is konyit, a könyvelés­hez még annyit sem ért, mint az utolsó grájzler. A szokásos birság — ez évben tán ötödik­szer — ez alkalommal is kirovatott, s egy alkal­matos végrehajtó kiküldése kilátásba helyeztetett. A jegyző ur pedig ily olcsón szabadulván a bajból, az újabban érkezett leveleket kezdte bontogatni. Ezek igen tisztességes, a jegyző ur hazafias érdemeire apellál«') sorok voltak: az egyik­ben fe kérik, hogy a „Szabadság-szobor“-ra gyűjt­sön ; majd a „Szent István“ és „Arany“ szoborra kérnek pénzt; az „Aradi vértánuk“ szobrára is illendő lesz gyűjteni, s ezenfelül még vagy 30, jiínál jótékonyabb egylet s intézet kéri pártfogá­sát. Egészen túláradt örömében a jegyző ur szive, hisz ezek csak pénzt kérnek, a nélkül, hogy go- rombáskodnának. Vidoran fogott munkájához, azaz hogy előbb elment a képviselő-testület gyűlésére, a hol nagy­ságos és tekintetes Kondorossy János közbirtokos ur, (a miért hogy a jegyző ur mindez ideig sem akarja elvenni az ő ékes ábrázatáról hires Kata leányát), — annyi borsot tört az orra alá, hogy három disznóöléshez is elegendő lett volna. Ä jegyző ur megszokta az ilyeneket, nem csinált belőle nagy dolgot. Hazament dolgozni. A sorba rakott aktákat kezdte elintézni érkezés szerint. Tízszer állították fel az asztal mellől, hol ennek személyleirás kell, hol ennak becsülevelet kellett írni, majd tűzol­tásra kellett kirendelni a lakosságot, a szomszéd házáról örökeladási kontraktust kellett kiállítani s igy tovább. így ment ez nap-nap után, az uj dolog sza­porodott, a régi meg maradt. Nem esett kétségbe hisz mindig dolgozott; a sok zaklatásra belebe­tegedett, sehogy sem ment a munka. A tekintetes főszolgabíró ur maga is meg­szánta: egy szép napon csákós hajdúval állított be hozzá s megkérte szépen: hagyjon fel a mun­kával, küld ő egy embert, a ki majd dolgozik helyette, s mindezt következőkép adta értésére: — Jegyző ur! Én a kir. adófelügyelő, a tek. alispán ur, a kir. tanfelügyelő, a méltóságos főispán ur, a kir. törvényszék, megyei árvaszék, a kir. erdőfelügyelő ur, a nagyságos kormány- biztos és még vagy 7—8 ilyen nagy úrtól rende­letet kaptam, hogyha magát el nem csapom, hát ők meg engem csapnak el, mert maga nem dol­gozik semmit; annálfogva én magát felfüggesztem. S mégis tette, — a jegyző meg el is tűrte s mindezt rongyos 400 frt évi fizetésért, a melyért esztendőkig kellett várakozni. A tisztelt jegyző ur másfél évig volt fel- függesztve, az alatt a fizetését a helyettesitett jegyző ur húzta. Be lett fejezve a fegyelmi vizs­gálat : a legfelsőbb fórum is kimondta, hogy a tisztelt jegyző ur talpig becsületes ember. Adtak mellé egy segédjegyzőt is. Csakhogy a restantia a helyettes jegyző ur működése alatt annyira fel­szaporodott, hogy most már ketten sem győzik. A visszahelyezett jegyző azonban nyugodtan : várja a második fegyelmi vizsgálatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom