Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-08-27 / 35. szám

irántok uralkodó ellenszenvet a legmele­gebb rokonszenv fogja felváltani, s ez ör­vendetes fordulatért a megye szeretett alispánjának tartozik köszönettel, ki vál­lalkozott annak az intézménynek életre hozására, mely hivatva van munkásságá­val megteremteni megyénkben a helyes közigazgatást! — i — Városi ügyek. Azon záradékkal végeztük múlt számunkban e címbeli közleményünket, hogy majd hozzá szó­lunk még egyhez-máshoz. Különösen az ál'at egészség ügyi vizsgálat van most folyamatban ; illetőleg maga a vizsgálat már bevégeztetett, az Alispán úr magával vitte az iratokat, a felett te­hát majd a megyei középpontban fognak Ítéletet mondani. De miben áll, miféle alapon forog itt fel az állat egészség ügy, azt kérdi talán sok t. olvasónk. Az állat-egészség ügygyei sok részben ösz- szefüg az ember egészség ügye is. Az emberek táplálékaikat jó adagban az állat országból veszik. Egyik fő tápláló eszköz a marha hús, sült és főtt állapotban. Nagyon természetes, hogy beteg állat egészséges táplálékot nem nyújthat. Az államok­nak egészséges polgárságra lévén szükségük, azért minden lehető módot felhasználnak arra nézve, hogy a lakosságot megvédjék. Szigorú törvényes rendszabályokat alkotnak a visszaélések ellen. Lelkiösmeretes dolognak tartják, hogy a beteg állattal való táplálkozástól megvédjék úgy' az egyeseket, mint a nagy közönséget. ügy tudjuk, hogy Németország azzal támo­gatta Magyarországból oda hajtandó marha bevi­teli tilalmát, hogy, vannak ugyan jó törvénymink, de nincsenek szigorun végrehajtva, a községi elöl­járóságok nem elég lelkiösmerettel adják ki a marha eladási bárcákat s egészséges cimen talán beteghelyről ist szállítanak ilyen eljárással külföldre vágó marhákat. Vannak továbbá törvényeink arra nézve, hogy miként kezeltessék itthon a hús. Hol és hogyan állíttassák fel a vágóhíd. .Milyen marhát szabad levágni és kimérni. A magas minisztérium ezek felett vizsgála­tot tartatván Beregmegyében is, a vizsgálat foly­tán az derült ki, hogy Munkácson nem mennek rendbeu a dolgok. A vizsgálat alapját különösen az adta, hogy a tanács azon határozatot hozta hallomás szerint —, hogy a miniszteri biztosnak azt jelentik be, hogy itt minden rendben van. Későb kisült, hogy semmi sincs rendben. Hát mi azt régen beszéljük, hogy nálunk a rendőrségnél semmi sincs rendén. Készséggel elis­merjük, hogy Hubert Lajos rendőrfőnökké lett megválasztása óta sok dolog megváltozott. Hason­líthatatlanul másképen megy, mint előtte történt, Egyszere, mint menykőcsapát Hallatszék egy tisztes puffanás, Melyhez hangot Hátam szolgáltatott Az ostor nyéltől, mit apám rám rakott Hátra tekinték, uccu neki! Rohantam a városnak neki. Apám kocsisa nyomba sarkamon S lakta reám Az áldást nagyon. „Elment hát az urfi esze ? • Nesze! Nesze !“ S püfölt kegyetlenül „Komédiás ? Nem is kéne más !“ Tanitgatott a jó cseléd. Mig eltörte ostora nyelét, Melynek helyét Sokáig viselte hátam — — S jó istenem Mire is váltam ! Tíz évre rá Mégis csak az levék A mire akkor készülék : Komédiás ! Zombori Gyula. T-Horso :MIil3-áil3r álma. — Népies elbeszélés. — Irta: Szizii 3? é t e r. (Folyt, és vége.) Korsó Mihály ügyet sem vetett most erre. A karosládára ledobta gubáját s reáfeküdött. Szép napfényes időre zivataros éj lett. Re­csegve hajladozott a szél erős zúgásában az ab­lak alatt levő ákácfa s az ablaküvegeket hulló eső cseppek verdesték. de azért újra azt mondjuk, hogy semmi sincs rendén. Legközelebbi számunkban Weinberger Benő rendőrségi Írnok aláírással megjelent mentegetőd- zés valóságos vádirat a rendőrség ellen. Tisztába hozta mindazt amit miJ.*S*z előbbiekből csak sejtettünk. Valósággal úgy beszél, mintha a rendőrfőnök feje lenne. Bebizonyítja, hogy a beteg marha Palánkán csakugyan levágatott és részben (?) talán egészen is a városba hozatott. Es elárulja a rendőrfőnököt, hogy az elkobzott húst ő adatta ki. Ha igy történt, ez szép rend! . . Mert a ren­dőrfőnök kiadatta, tehát vége. Mi felveszszük ez ügyet, és azt mondjuk, hogy nem vége. Felhív­tuk rá az Alispán úr figyelmét már egyszer s felfogjuk hiúi még sokszor. Mi az itteni vizsgá­lattal nemi elégszünk meg. Felhívtuk különösen azon takonykórban szenvedő ló elsikkasztására nézve. Mert a dolog nem úgy áll, mint az az itt említett múlt számi leírásban foglaltatik. Aki azt a leirást egyszer végig olvassa, azonnal meggyő­ződik az ott állítottak valótlanságáról. Hát nem nevetséges állitás az, hogy a beteg lóhoz egy rendőr állíttatott és az tőle az istállából megszökött, csak Üngvár környékén mutatta ma­gát gazdájának. Uram ! Erre a beszédre azt mond­juk, hogy mondja azt el a bolondoknak, de ne­künk ne. Nagyon sajnálnék, ha netalán a hiva- tolt vizsgálatkor az illető vizsgálók elhitték volna ezt az állítást s ezzel a dolognak végét szakítot­ták volna, mert mi az ellenkezőt tudjuk bebizo­nyítani hiteles tanukkal, és akkor azt a vizsgáló bizottságot kompromittálni fogjuk. Visszatérve a húsvágáshoz, ami e tekintet­ben történik nálunk, az talán egyetlen az országban Ki vagyunk szolgáltatva egy-pár nyerészkedő zsidónak. Olcsó marha, rósz és drága hús. Nincs rendes vágó hid, mert ami van, az oly piszkos, — pedig a miniszteri biztos jövetelének hallatára nyakra főre tisztogattak rajta valamit, illetőleg a sok piszkot bemeszelték, — hogy, aki meglátja, elun­dorodik a hús evéstől. Nincsenek jég kamarák, pedig a törvény világosan intézkedik a legrészletesebben minden­ről, csak legyen, aki végrehajtsa. Megszokjuk mi a szigorú rendet, de legyen egyforma minden irányban, s be fogjuk látni annak jó oldalát is Tessék csak tanulmányozni az 1884-ik évi XVII. t. cikket és aszerint eljárni, meg fog egyúttal ab­ból a törvényből győződni arról is, hogy bizony itt ázsiai állapotok vannak nemcsak a hús vágás­nál, de másfelé is. Van törvény, de csak papiroson Az említett törvény azt is mondja, hogy az iparos tartozik bejelenteni segédjét, tanoncát az iparhatóságnak s a rendőrségnél nyilván tartásban kell lennie. Hát a szombati hús vágók, kiket a zsidó mészárosok beállítanak, bejelentett, igazolt segé­dek, vagy tanoncok ? . . . . Alkalmazta-é a ren­jKorsó Mihály nem hallá a vihar dühöngé­sét. Édes álomban szendergett a karosládán. Megjelent álmában első felesége: egy szép szőkefürtű asszony. Odament hozzá a karosládá­hoz s hosszan megcsókolta szinevesztett arcát. — Mit akarsz cselekedni, Mihály ? kérdezte tőle. — Hát elfeledted már a sok boldog órát, melyet együtt tölténk ? ... . Em­lékszeme, midőn a kis leányunk született, mily örömben voltunk. Ezt a kis leányt te most elűz­ted magadtól egy gonosz asszonyért! . . Állj meg Mihály, ne menj tovább! . . Ne vedd el azt az asszonyt! . . Szerelmünkre kérlek, melyet te oly sokszor megkeserítettél: ne vedd el azt! .. Nem sole napod van hátra : gondold meg mit cselekszel!.. A vén Korsó beleizzadt a nagy tusakodásba. Másik oldalára fordult a karosládán és álmodott tovább. — Vakitószépségü ifjú nő állott meg előtte : ajkain bűvölő mosoly derengett s márványhomlo­kára a legszebb kökényfürtök hullottak le. A piros ajak megnyilt és a vén Korsó hallá a beszédet: — Emlékszel-e ? . . Tied voltam én is 1 . . Kebeleden hervadóit el ifjúságom diszlő, virága! . . Szerettél a szépségemért, én meg a nagy gazda­ságodat kedveltem. Tieddé lettem, bár szivem vérzett s ajkam remegett, midőn a szent esküt kelle mondannom. . . Meg is vert a jó Istenem s épen teveled ! . . Rósz ember voltál, Mihály; végnélküli rósz ember. . . • Szerelmed csak illő füst volt. Korán meguntál engem s olyakkal vér- zéd szivemet, melyek annak sebét még mardosóbbá dőrség valamikor a törvénynek ezen intézkedését Most nálunk az a szokás, hogy a zsidó mészáro­sok szombat napon fognak magoknak 20—30 krért a piacon egy-egy embert, sokszor a legpiszkosabbat és azzal méretik ki a húst. Néhol meg a szolgá­lóját alkalmazza e célra, ki vetekedik amazzal rondaságban. Es ezek fizetése citnén a közönséget büntetésül egy krral minden fél kg. hús után megadóztatják. Tud erről a rendőrség valamit ? Tessék csak az említett törvény 53 §-át megol­vasni, mennyi jó intézkedés van ott letéve, ha lesz, aki végrehajtsa vagy félnek a választástól ? Ne féljenek, a jó tisztviselőt megválasztja a közönség. Nem régen azt hallottuk, de nem akartuk hinni, hogy a munkácsi rendőrségnél bizonyítványt útlevelet, marhalevelet akárki kaphat, csak garast mutasson. Szerencsétlen állapot a közönségre mert az ilyen garasos kapzsiságnak előbb-utóbb a kö­zönség isszameg levét, mint ezt már egyszer fel­említettük. Mi a községi közös érdekre különösen felügyelünk s gyakran szemlét fogunk felette tar­tani. S ha a közönség továbbra is támogatni fog bennünket, hatása nem marad el. Taniigy. Az orsz. m. kir. Zeneakadémiában (Buda­pest, VI. Andrássyut G7. sz.) a, felételek a kö­vetkezők : Az orsz. Zeneakadémia növendékei lehetnek nem és származásra (honosságra) való tekintet nélkül, még pedig ifjak : éltük 15-dik, nők: 16-dik évének betöltése után, a mennyiben az általános műveltség azon fokát elérték, mely az előszabott tananyag felfogásához megkivántatik és határo­zott zenészeti hajlómmal birnak. Azon tanosztá­lyokban, hol a tanítványok száma meghatározott, első sorban a honfiak veendők fel, s csak az ezek által el nem foglalt helyekre vetethetnek fel külföldiek is. Ezen félül kívántatik: a) A zeneszerzési főtanszak 1-ső osztályába való felvételénél a zenészét elemi részeinek is­merte s a zongorajátékban való jártasság. b) A zongora főtanszak 1-sö osztályánál: Valamennyi kémén- és lágy hangrovat elméleti és gyakorla i ismerete, példaképen a Czerny-féle „Schule der Geläufigkeit“ és a Haydn könnyebb sonatáiban előforduló technikai és rhythmikai ne­hézségek megoldása, a zenészei elemi részének ismerete. c) Az orgona főtanszak I. osztályánál: a zenészét elemi részeinek ismerete és zongorajáték. d) A magán-éneknél: rendszerint, még pe­dig ifjakra nézve a betöltött 18, nőkre a betöltött 16-dik év; egézséges testalkat, jó hang és a ze­nészét elemi részének ismerete és zongorajáték. e) A hegedű-tanszak I. osztályában: a dia- tonikus hangrovatok; a törött, kemény és lágy tevék. Azt mondtad: rósz mostoha vagyok ! . . Igen azt mondtad, pedig te voltál a rósz apa ! .. Hogy örvendettél, mikor meghaltam a nagy ke­serűségben! . • Ne is tagadd el: tudom én azt ? . , A holtaknak hasztalan csukják be szemeiket, jől látnak mindent, mi a földön történik. . . Szivedbe látok, Mihály! Tudom és látom minden dobba­nását ! . . A koporsóm felett hangzó, gyászónek örömdal volt neked ! . . Nem sajnáltál mert gyű­lölt voltam nálad. . . Látod: én azért nem harag­szom reád! Megbocsátok neked minden’ sérelmet mert a holtaknak nem lehet haragvó szívvel fe­küdni koporsójukban. ... — Viasza vágytam hoz­zád, hogy figyelmeztesselek. . . Mitakarsz tenni ? .. Mikor térsz már vissza a rósz útról, ha ? . . Meg­lásd: végedre jársz, ha Csóka Lidit elveszed ! .. Nem szeret az téged! . . Jobb lesz, ha a szo- gény lányod felkeresed és visszahozod! Mire ne­ked több feleség ? . . A zápor elállt, csak a szél sikoltott vadul, irtoztatón, melynek zajába távolról hal latszó dörgés vegyült. Korsó Mihály felébredett Előtte volt az álom; fülébe csengett még minden szó; „Mit akarsz tenni ? . . Meglásd: végedre jársz, ha Csóka Li­dit elveszed ! . . . — Bolond álom ! — mordult fel a vén ember. :— Már hogyan is lehetne lehető a halot­taknak visszatérni ! . . Még azt mondja, végemre járok ha Lidit elveszem ! . • Bolond egy álom ! . . Nem adok rá semmit ! . . Azért is előkeresem a testomentomot rögtön. Ott lesz valahol a nagy ládában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom