Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-08-27 / 35. szám
hármasok, valamint a sziikitett heteshangzatok játszása három oktáván keresztül. A hegedű (mély hegedű) tanszak növendékei egyszersmint a klaszikus kamarai zene művészi elődaásában is gyakorlati oktatást nyernek. f) A karének-tanszaknál: hangjegyek ismerete, zenészeti hallás, némi találási képesség. Ezen feltételeken kívül minden növendéktől megkivántatik a jó hangjegyirás táblán és papiroson. Tandíj fejében a magyar szent korona területéről való rendes növendékek tizeinek éveri- kint, még pedig: 50 irtott a zeneszerzési, 50 frtot a magánének, 70 frtot a zongora, 50 frtot az orgona és 70 frtot a hegedű főtanszakban, továbbá 10 frtot a karénektanszaknál. Az 1885—fcj-ik tanévre a beiratkozások szép. hó 1., 2. és 3-ik napján délelőtt 10—12 ár között történnek. A felvételi vizsgálatok pedig ugyané hó 4., 5. és 7-ik napjain délelőtt 10—12 és délután 4—6 óra közt tartatnak meg. A beiratási határidők pontosan megtartatnak s a szeptember 3-án túl jelentkezők csak igazgatói vagy miniszeri engedélylyel vétethetnek fel. A beiratási dij a főtanszakoknál 5 írt, és a karéneknél 1 frt, a mely a jelentkezésénél előre fizetennő. Budapesten, 1885. augusztus hó közepén. Az igazgatóság nevében: I)r. Peregriny János, titkár. Szolyva vidék 1885 augusztus hó. Tekintetes Szerkesztőség! Engedve ama nagybecsű fölszólitásának. hogy olykor-olykor keressem meg b. lapját egy-egy vidéki levéllel, elhatároztam magamban, hogy már ez alkalommal megkezdem „missionarius“ működésemet. Elvem, mint eddig, úgy ezentúl is csak ez marad. Tisztelet, becsület de igazság is. Es ettől einem térek senki kedvéért sem. Legyen ki ki ember a gáton .... és magyar! . . . Vegyük tehát az eseményeket nem fontosság, de sorrend szerint , . . Legelsőben is a fáma egy tüdővészes zsidó asszony haláláról beszél, még pedig úgy adja elő a dolgot mintha az a zsidó asszony jul. 31-én délután 1/i 2 halt volna meg, s 2 órakor, még azon melegen atyafiai kivitték a temetőbe s eltemették volna, anélkül, hogy a halottkém erről a dologról csak legtávolabbról is értesítve lett volna. Hírlik, hogy többen meg akarták az eltakarítást akadályozni, de hasztalan. Hát bizony ilyesmi csakis Szolyván történhetik meg. Vájjon tud-e erről a szolgabirói hivatal valamit t. i. azt a szolgabirói hivatalt értem alatta, amelyik történetesen »Szolyván székel ? . ■ Valami csoda rabbi féle érkezet1 nem régen A. Vereckére s f. hó 7-én este tömérdek zsidó gyűlt össze tiszteletére az ottani zsinagógában. Az idő már nagyon későre járhatott, mert az ottani csendőr őrsvezető a lármát, mit azok véghez vittek jónak látta beszüntetni, s felszólította a gyülekezetét a törvény nevében, hogy oszoljanak szét, a csoda rabbit pedig felhívta, hogy igazolja magát, hová való kicsoda — micsoda? ? — De mert e felhívásnak nem tudót eleget tenni, letartóztatta. Lett aztán nagy áj-váj gesch- rien ? Össze röfientek az atyafiak s egy pár legott Szolyván termett éjnek idején, — mert lehetett V, 1 óra éjfél utáu, — fölverték álmából a szol- gabirót, aki nem volt rest egy rendeletet Írni és küldeni az őrsvezetőnek, hogy a letartóztatott csodda rabbit legott szabadon bocsássa. Es az őrsvezető mit tett ? Szolgabirói rendeletre szabadon bocsátotta s lett öröm izráelbeu ? * Menjünk tovább . , . Hogy Spanyolországban kolera járvány uralg, azt úgy hiszem mindenki tudja. Hogy azonban valahogy hozzánk ne tegye be lábát, az alispán úr 5357. sz. alatt egy rendeletet küldött a szol- gabiróknak a kolera elleni óvó intézkedések végrehajtása tárgyában. A szolyvai járás szolgabirája 3019-kig sz. alatt a körjegyzők utján szigorúan meghagyta a községi elöljáróságoknak az óvó intézkedések pontos foganatosítását s a járvány bizottság egyik teendője, bejelenteni a szolgabirói hivatalnak a járványt előmozdító, fertőztető fészkeket. Ez mind szép . . . majd meglátjuk lesz e belőle halottas predikatió. Addig is, mig »Szolyván meg alakul a járvány bizottság, engedtessék meg nekem, hogy egy kis interpellatióval járulják a tekintetes szolgabirói hivatalhoz. 1.) Van-e arról tudomása, hogy Szolyván a legnagyobb kolera fészek a vágóhíd, mely aközségben van, s épen közvetetlenül a tanítók ablaka alatt, tehát oly egyének közelében, kik ajárványt legkönyebben széthordhatják .... bevivén azt az iskolába a gyermekek közé, azok meg haza, a szülők közé s megfertőztetik az egész községet? . . . 2.) Van-e arról tudomása, hogy a Szvalyavka mentében lévő úgy nevezett zsidó utca vagy helyesebben „rakpart“ nevű közlekedési utón a sak- ter az utközepén metszi a szárnyas állatokat s a szomszédságában lakó Friedmann Zelmann mészáros kecskéit, bárányait, hornyait, hogy mikor a műtétek folynak, borzadály az utcán végig menni. Az utca ilyenkor csupa vér s ha a nap kisül, az utca kiállhatatlan bűz, melyet még a verebek is kerülnek, s ugyan erős tobákos ember legyen az, ki ilyenkor végig akar menni guta ütés nélkül az utcán, Hát még ehhez a többi piszok. . . . * Hátmeg vidékéről is értesítették már ily énről. Majd a jövő számban. Szerk. Ha vau mindezekről tudomása, vájjon hajlandó-e ezek megszüntetésére erélyesen felépui . . s ha netalán tán nincs róluk tudomás, ezekután hajlandó-e utána nézni s azokról személyesen tudomást szerezni ? ? Nagyon Kiváncsiak vagyunk rá! . . . Egyelőre csak annyit .... Közdolgokhan hallgatni, hol káros vélemény, vagy tett nyilatkozik, hü polgárnak nem szabad. A visszontlátásig: , Darázsfészkessy Arthur, Tisztelt uraim és Barátim! Én lapomat nemcsak megnyitottam önök előtt az igazsás: érdekében felszólalhatni, de ma- gam hívtam fel a vidéki közönséget, hogy nagy szolgálatot teend minden egyén, ha a közérdeket figyelemmel kisérvén, olykor-olykor saját nézetével is hozzájárul. Egyet azonban elfelejtettem megemlíteni, hogy az nézetem komoly szándékkal volt téve. Most tehát felemlítem, sine ira et studio, hogy a komikumot és tragikumot teljesen külön választva akarom adni. Én szívesen küzdőm magam is az igazságtalanság ellen minden eőmmel, és szívesen látok e terén mást is. De a küzdelemben legyen komolyság. Ne vegyítsük össze a komikumot tragikummal. Úgy lesz igazán jó, ha mindakettőt a maga helyén találjuk meg. Amaz a mulatattó, emez a komoly dolog megvitatására szánt rovatban lesz helyén. Közigazgatási hivatalnokaink nagyon ki vannak téve a légáramlat minden iránynak, helyzetük ennél fogva nagyon kényes, pedig a társadalom he yes iránya nagy részben tőlök függ. Ne járassuk le mi magunk teljes erővel, de sőt támogas- uk, ahol lehet. Ez nem azt teszi, hogy ne mondjuk meg az igazat nyíltan, szemükbe, hanem igen is azt, hívjuk fel először figyelmét a dologra nyíltan. Adjunk irányt nézeteinkkel teendőiknek a törvény korlátain belől, támogassuk eljárásaikban, mert a közigazgatási tisztviselők a társadalom egye», vagy összes tagjaira támaszkodhatnak csak leginkább működésűkben. Ha aztán nem veszik, vagy nem teszik komolyan, komoly hangon adjunk nyomatékot felszólalásunknak. Ez lesz hozzánk illő és méltó, külöinben elveszti értékét minden felszólalásunk. Amit mondunk, azt mondjuk igazán. Hadd beszéljen aztán máshol akárki, nem lesz védekezésre szükségünk. Mind ezzel nem akarom a fenti cikk érté két kisebbíteni, de jövőre szives figyelmébe ajánlom mindazoknak, kik soraikkal szerencséltetnek benőnket. Szerintem komoly cikkben a nevetséges nem idéz elő hatást, sőt talán az ellenkezőt szüli. Szerk. Hírek. — „Életnagyságu arcképek. Zombory Gyula beregszászi megyei tisztiügyészi írnok megrendelésre készit életnagyságu arcképeket, és pedig: fekete színben meilkép 6 frt, olajfestésü színes 15 frt egész álló nagyságban olajfestéssel tetszés szerint diszöltözetben. 30 frt megrendelésnél egy fénykép és a megrendelt kép feleára küldendő be. A képet hűségéről kezeskedik az eddigi siker, mélt. főispán, T. alispán és T. Warga •tisztiügyész úr jóltalált arcképe. -— A megrendelők fordoljanak hozzá levélileg.“ Meggyujtá a petroleomos lámpát s azután belülről bezárta az ajtót, hogy valamiképen meg ne lepettessék. A kulcsot levetett dolmánya zsebébe rejté, mely ott volt feje alatt a karosládán. Odament a tulipános ládához. Letette a lámpát maga mellé a földre s úgy szedegette egyenkint elő az avult irat kát. Nehéz dolog volt a dugaszban tartott testa- inentom megtalálása. Egy héttel az előtt Íratta meg a jegyzővel s minden vagyonából kitagadta benne gyermekét, kit rosznak, javithatlannak mondott. A papircsomag egyik a másik után került a földre. Holmi elavult perügy, adásvevési szerződés, legtöbb „marhapassus“ képezte a csomagokat. — Hova az ördögbe tűnt el ? — kiáltott fel a vén Korsó, elvesztve — különben is kevés — türelmét s mérgesen dobta földre a kezébe- került papirhalmazt, mely épen a petroleumos lámpának talált gurulni s azt feldönté. Egy pillanat alatt lángbaborult az összetö- röt lámpából kifolyó petroleum. Recsegve — ropogva terjedt tovább a bő lánggal égő folyam. Előbb a papirhalmazt borította be, azután feljebb kapaszkodott. Belefogott az ágyteritő bojtjába; végigszaladt rajta s azt is beterité. . , • A vén Korsó egy percre kövülten nézte a terjedő lángot, azután vadul felkiáltott. — Vizet! vizet ! . . Istenem, édes atyám ! . . Megég a házam ! Kereste a korsót, de nem találta. Saját kezével tört össze minden edényt. . . — Mit tegyek ? Hova legyek ? . . Emberek ! nem halljátok! Ide, ide! . . Eg a házam ! , , A vihar vadulkacagott a rémes sötétségben. A láng tápanyagot nyervén a párnák és dunnák által, még gyorsabban haladt tovább emésztő munkájában. — — — Állhatatlan hőség lett a szobában, már a gerenda is lángolt. . . A vén Korsó most az ajtónak rohant, hogy legalább életét megmentse. . . . Borzasztó ! . . . Az ajtó be van zárva ! . . Az iszonyú hőség kábitólag hat idegzetére ! . . Sehol semmi segély ! . . A sziporkázó tűz lángja fel-felcsap, nyaldossa a padlás gerendáit ............ — Hoi a kulcs ? . . orditja a vén Korsó. . . Hova tehettem, én Istenem ? . . Emberek! Atyámfiái! Ne hagyatok itt égni meg elevenen ! . . Megfulok,: meghalok, hol a kulcs ? A karosláda is éget már s a rajta levő ruhák lángban állottak. . . .-- Jaj Istenem ! . . Az álom beteljesült ! . . . Megmondta, hogy végemre járok miatta! . . Istenem ! ne hagy el! . . Megtérek a rósz útról, . . visszahozom a lányomat, . . nem veszem el Csóka Lidit ! . . . Hörgött a szerencsétlen ember Neki-neki- szalad a bezárt ajtónak s rázta azt teljes erejéből és ordított vérben forgó szemekkel az iszonyú kíntól . . . Borítsunk fátyolt e szörnyű jelentre! . . A falu népe mire észrevette volna a tüzet, már lehetetlen volt oltani. A zugó szél hordta tovább a fékevesztett lángokat. Megégett a vén Korsó csinos háza minden melléképületeivel együtt s nehány közellakó is hajléktalanul magadott. Mikor a tüzet eloltották e tulipános láda szénné égett romjai között találták a vén Korsó felismerhetlenné lett csontrészeit . . . Csóka Lidi a borzasztó hir hallattára eszét veszté. Reményének meghiúsulta feletti bánatában beugrott az udvaron levő kútba . Oda is veszett ! A sánta doktor kocsisa megvitte Fügédre is a szivrenditő eseményt. Nem lehet azt hinni, mily fájdalmat érzett a szegény Erzsi, midőn értesült apja gyászos haláláról. . . . Még azonnap visszautazott falujába férjével együtt, kivel Fügédén esküdött meg. Miután végrendelet nem maradt, Korsó minden vagyona leányára, mint egyetlen örökösére szállott, Kocsi István néhány év lefolyása alatt neveze - tes emberre lett a faluban. Nemsokára el is nyerte a bírói pálczát. Korsó Kláráról sem feledkezett el Erzsi. Odavezette magához s ott élte le hátralevő napjait az ő házuknál . . . Az idő meg repül — repül megállás nélkül. Az emlékek lassankint elmosódnak ; lekopnak az emlékeztető oszlopok ! . . . . Mert minden múlandó és hiábavaló e földön ! Hanem a falusi nép ajkán örökre fenmaradt a vén Korsó szomorú története! — — —
