Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)
35. fejezet: 1692-1699 - XVIII. 1698. jún. 7—júl. 14. Fejérvári országgyűlés
1698. jii N. 7—.iór.. 14. a család ezen joga Magyarországra s ennek a szent koronához tartozó országaira is kiterjed. A posták felállításának helyét a császár fogja meghatározni. A postamesterek, a mennyire lehet, erdélyiekből fognak kineveztetni, a kormányszék alá vannak vetve. April 12. és 14-dikéről a szászok é> katliolikusok sérelmei ügyében kelt két rendelet. 1) Ilynemű intézkedéseket tenni csak ;iz országgyűlés lett volna jogosítva s nem a kormány, mely még nem számíthatta Erdélyt örökös tartományai közé. De hogy a régi alkotmányt régi épségében megtartani nem volt szándéka ,t bécsi kormánynak, azt nyiltan ki is jelentették. <) felsége, mondták a miniszterek a kormányzónak. Erdélyt a kormányszék által akarja igazgatni, nem pedig a kormányszéket a rendek által igazgattatni. Ez a kijelentés már magában foglalta, hogy az absolutismus Erdélybe is be fog hozatni, falán nem olyan brutális módon, mint Magyarországon, s nem félre tolásával a Leopoldi hitlevélnek, melyet már a császár megerősített, hanem a körülmények szerint, rendeleti intézkedések útján. Még mindég tartottak a legyőzött és levert törököktől s Thököly bujdosói tói, s azért szükségesnek tartották kiméletesen járni el. Hazaérkezésük után a kormányzó június 7-dikére (lyulafejérvárra országgyűlést hivott össze. Szokás szerint az első néhány nap várakozással telt el, mialatt a rendek összegyülekeztek s az első néhány nap értekezleteket tartottak. Június 4-én került a dolog catalogus olvasásra. Ez a catalogus tulajdonképen a praecedentiát szabta meg, melyet. mint Wass írja, »némely nyughatatlan elméjű, maga sorsával és rendivel nem contentus emberek cselekedtek«. A rendelet, melylyel az új catalogus életbeléptetését a császár elhatározta, május 20-án kelt. Azzal a mult évben megállapított catalogus lett némi módosításokkal helybenhagyva és tulajdonképen az országgyűlés rangsorozatát határozta meg. A rendek közt támadt viszálynak, hogy kit milyen czím illet meg, akart véget vetni. Egy másik ren') Kemény, Diplomatarii Transilvanici Supplementum I.V. 301., ilj., 329., 333., 337. 11.
