Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - XIII. 1696. szept. 10—nov. 28. Gyulafejérvári országgyűlés

A dolog elég simán ment volna, habár egyes pontjai felett élesebb viták is kezdődtek. Az ország mégis elfogadta, s magáénak ismerte el az utasítást. Hanem ennek hirére másnap a cancellar: Bethlen Miklós egy terjedelmes kimerítő és jól indokolt protestatiot terjesztett elő, kimutatva, hogy az utasítás a császár által a kormányszéknek, kormányzónak, kincstartónak, cancellarnak adott utasítás több pontjával homlokegyenest ellenkezik, s a következményekért ő nem vállalja el a felelősséget, s elégtételt fog keresni, ha másutt nem, magánál ő felségénél is. A rendek október 10-én már megkezdették a tanácskozást a cancellarius utasításának némely pontja felett, midőn észrevették, hogy a cancellarnak két Írnoka: Lázár és Horty, a rendek háta megett jegyezgetik a szavazatokat s felirogatják a jelenlévők neveit. A mint ezt észrevették, roppant zaj keletkezett. »Vessétek ki az ablakon a deákokat, mert megérdemlik ez nagy gonoszért.« Az elnöknek alig sikerült a zajt lecsillapítani. A rend helyre állván, a statusok követeket küldtek a kormányszékhez, hogy az elkövetett sérelemért elégtételt kérjenek. A követekkel csaknem egy időben lépett a rendek közé Bethlen Miklós is, a maga két deákjával, kijelentve, hogy ezeket ő küldte a rendek közé, hogy a neveket irják össze. Pereljék hát a statusok a. cancellart, ő meg fog magáért felelni s köztük a császár fog igazat tenni. E fenyegetések hallatára a rendek Kaller Istvánt küldték a kormányszékhez, követelve a sérelmek orvoslását. Haller még el sem végezte követségét, midőn a kormányszéktől jöttek megbízottak a rendekhez, kérve, csendesedjenek le s ejtsék el az .egész ügyet. Hanem ezek nem voltak rá hajlandók. A rendek ugyanis azt határozták, hogy a Csáky követsége ügyében felterjesztést intéznek az udvarhoz, de Bethlen Miklós két deákja által a cancellar a felterjesztés megírására kiküldött személyeket annak megírásától eltiltotta, a min aztán újabban felzúdultak. Alvinczyt a kormányszékhez küldték, hogy szolgáltassanak nekik teljes elégtételt, különben követséggel fognak a császárhoz fordulni. Többszöri követválasztás után nem tudták a dolgot lecsendesíteni.