Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

illendő, csak hogy a méltóságos arendatoria societas dispositiójában lévén egy darab időtől fogva a tiscalis proventusok. és én, ab anno 1696 a nemes ország electiójából s kegyelmes koronás királyunk ő felsége contirmatiójából, méltatlan voltomra állíttatván ezen hivatalban, az ő felsége tárházát igen pusztán s iiressen találtam, a mely defectus miatt semmiképpen eddig médiumot nem tanálhatván, a méltóságos és tekintetes politico ecclesiasticum reformatum consistorium praetensiójának excontentatiójára, Isten már az időt jobb állapotra fordítván, az ő felsége oekonomiáját boldog successussal is áldván, minden tehetségemmel arra intendálok, hogy kinek-kinek meritalis collatiója cum consolatione contentumot érhessen. Ad 2-um. Az ecclesiai rendek ő kigyelmek, hogy productióra ne kényszeríttessenek, azt sem az ő felsége kegyelmes resolutiója, sem ez hazának eddig usuáltatott törvénye nem engedi, holott világos irás vagyon, hogv ő kegyelmek is, ha mi controversiát urgeálnak a politiába nem másutt, hanem a külső forumon tartoznak processust indítani és mivel magam is experientiával tapasztaltam, hogy némelyek egy simplex commissio mellett egész és perpetuum privilégiumot akarnak vindicálni magoknak, igen szükséges, hogy ő kigyelmek productiójokat peragáltassák, ugyanis ha kiknek donatiójok és collatiójok ez hazának törvénye s szokott rendi szerént emanáltattak, ő felsége kegyelmesen újabban is conlirmálván, azoknak virtussával szabadosan és minden bántás nélkül élhessenek, hasznosabb s bátorságosabb is lészen; ha kiknek pedig fundamentális collatiójok nincsen, azok a iiscus praejudiciurnára s kárára az ő felsége proventussát ne substrahálják. Nagyságtokat s kegyelmeteket alázatosan követem, hogv ez punctumban kiadott parancsolat jókra nem léphettem, mert hivatalomnak obligatiója nem bocsát; parancsolván, más tőlem kitelhető dologban, mind a méltóságos úri és főrendeknek, mind pedig a tiszteletes ecclesiai személyeknek, tani publice, quam privatim, kötelességgel szolgálni el nem mulatom, maradván mind holtig Nagyságtoknak s Kegyelmeteknek Thorda, l-o. Julii 1697. igaz kötelességgel való szolgája s atyafia gr. Apor István. (A gr. Korniss Mihály által készített másolat után.)