Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

felsége generalatus és commissariatussánál mert generalis uramnak is azok az exeessusok nem tetszenek és azoknak orvoslására elégséges ordinatiók és dispositiók tétettenek: csak ő kglmek is hiteles jó relatóriákkal és illendő keménkedéssel exequálná, kiki maga causáját az ő idejében az arra rendeltetett helyeken. Ad decimum. Ha kinek ezféle dologban az haza fiaitól vagyon megbántódása, specificálja és tanálja az guberniumot felöle, az kinek penig német commendánsoktól vagy vitézlő rendektől vagyon bántódása, requirálja, mint itt feljebb is megírtuk, fő commissarius uramat. Ad undecimum. Lehetetlen a fő commissariusnak másuvá dirigálni az executorokat, hanem az tisztekre, mert nem tudja másuvá dirigálni, hanem az mint az előtti instructióban is megvagyon, az tiszt mindjárt vigye oda az executiót, az ki vakmerősége vagy restsége miatt megérdemli. Ad duodecinmm. Vide supra in puncto nono. Ad decimum tertium. Komornik uram most igérte meg azt az pénzt, hogy fő commissarius uram kezében adja, melyről az az disposition^ hogy mind vármegyék és székbeli főtisztek tudósítsák ő kglmét, honnan mennyi szekér és béres szolgált, cum specificatione pagorum és onnan lészen contentatiójok, azért az szegénységet ne firtassák. Ad decimum quart um. Mivel sokszor külömb-külömb formában való az szekerek rendelése, speciticálják ő kegyelmek, melyeket kívánják ő kglmek erigáltatni. Ad decimum quintum. Ez méltó. Ad decimum sextuni. Magok tudják ő kegyelmek, hogy ezelőtt is kívántuk volna az ő kegyelmek nyavalyáját megorvosolni, de magok ő kegyelmek sok protestatióval vivék arra az dolgot, hogy az gubernium mélyebben belé nem tekinthete és akkor igérék ő kglmek arra magokat, hogy magok jó rendben veszik és megorvosolják bántódásokat, mely végre, úgy tud-