Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

kérem tudósítson. Ha ugyancsak semmi nem elucescálna teljességgel, akkor kellene aztán más utat keresni, azaz áron kérni. De igazságunk mellől könnyen el nem kellene állani. Xem hiszem Inczidi Pál uram nem emlékeznék valamire és a vén paraszt emberek is. Ha pedig osztán valami jönne világosságra, lenne ideje s helyi a nova donatióval való megkérésnek is. F. dolga nem oly félelmes. Egy Oklocsáni Pál nevű prókátor sokat urgeálta, sollicitálta itt egynehány hetekig a Rákóczi jószágot oda be, de bizonyosan végére menteni, csak benn sültek memoriálisi. Beléunván, innen elment. Azután jött maga Aspermont uram, de annak is végére mentem, semmire sem mehetett. Még itt van, Rákóczy uram is hozzá beérkezett. Rebus sic stantibus ugy mondja egy ismerőm, az ilyen dolgok nem folyhatnak, hanem ha a dolgok niegállanának, akkor is pedig kinek-kinek igazságát meglátva. Már pedig erről jó igazságunk vagyon. Mind a búza dolgáról, mind a Falk uraméról irtani Perneszi és Némethi uramékhoz ő kegyelmekhez. Ngodat azzal külön nem terhelem. Semmi derekas occurrentiák nincsenek, mélyekről Ngodat alázatoson tudósíthatnám. Stratmán uram helyében Bucellini uramat, Königszeg uram helyében pedig Yindisgrätz uramat (ki aulae-mareschallus) beállították. Némelynap irtani vala alázatoson Ngodnak egy jó hegedűsre akadtam, lantos is, cziterás is. Jó embernek látszik, tudom kedvét találnám véle Ngodnak, csakhogy felesége is van. mint mondja; látom, hogy eljönne, csak tudnám hogy beiktatni, maga ugyan magammal neui tudom mikor eljöhetne. En kegyelmes uram még haza felé sem merek gondolkodni. De ha a jót elvettük, ezt is eltűrjük, noha vagyok az erszénynyel nagv tanácskozásba. Páratlan egyes trombitást még nem kaphattam kegyelmes uram, mert egymást úl nehezen válnak el. Az aczél pecsétnyomó szint készül. Ngod vásárlásira már 4(> arany ment el. Mig a protectió ki nem jön, addig nem merek vásárolni a többin, mert oda is tartok. A mi azon túl marad, mit szükségesebbnek irányzók, olyat veszek Ngodnak. Ezzel Ngod méltóságos személyét Isten kegyelmes gondviselésében ajánlom; engedje is Isten Ngodat jó egészségben látnom, mint kegyelmes uramat. Viennae, die 17. Februar» 1694. Ngod alázatos méltatlan szolgája O. Keszei János, m. p.