Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - I. 1688. júl. 21—29. Ebesfalvi delegátió

udvarukkal folytatott összeköttetését szakítsa félbe, süt ha valahonnan levél érkeznék, azt azonnal küldjék Bécsbe. Úgy látszik, ez intézkedésre az adott alkalmat, hogy a császár viszonya Francziaországgal meghidegedett s eleve útját akarták állani, hogy Erdély és XIY. Lajos közt a régi szövetség megújíttattassék.

1) Már akkor útban volt Vajda Péter, a njpldvai vajdához a régi szövetség megújítása ügyében küldött követ, ki meg is újította vele a régi frigyet.

2) De mindez nem használt semmit: a régi önállóságnak csak az árnyéka maradt meg s Erdély nem volt ura önelhatározásának. A német tábornokok élelem szállítása, palissadeok készíttetése ügyében újabb-újabb követelésekkel állottak elő, aztán a régi lugosi bánságban sok erdélyi embernek volt követelése s ezek jogos igényeik kielégítését követelték.

8) Magának Komorniknak is voltak előterjesztései a delegatióhoz: A fejedelem júl. 21-ére Ebesfalvára elrendelte a delegatió összehívását. Másnap júl. 22-én tartotta a delegatió első ülését. Yeterani fenyegetése, hogy ha pénzfizetésért nem adnak a hadaknak élelmiszereket, személyesen megy Erdélybe requirálni, megtette a maga hatását. Elhatározták, hogy a kivánt élelmiszereket hozzá szállítják s az elszállításhoz Zaránd és Hunyad vármegyék 50, Szászváros szék pedig 20 szekeret állítsanak ki, melyek a szállítást Dévától Karánsebesig eszközöljék. Minthogy pedig kétszer kell fordulniok, minden szekér 20 frtot fog kapni, mely a 65 frtos adóból fog az adó perceptora által kifizettetni. A Hunyad és Zaránd vármegyei szekerek gondviselésével Barcsay Pált bízták meg. Azonkívül meghagyták Naláczy főispánnak s a szászvárosi királybírónak, hogy a szekerek mellé rendeljenek felügyelőket. A ki e határozatnak ellenszegül, fogsággal büntettessék. A ki pedig nemes ember vagy tiszttartó jobbágyának nem engedi meg, hogy J) Ugyanott k), l). 2) Ugyanott III. 3) Ugyanott V., VI., VII.