Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - XVIII. 1690. máj. 8—10. Fogarasi delegátió

giumot az ifjú fejedelemnek, nem fogadta el, s a helyett a fejedelemségben megerősítését kérte: interregnum állott be az uralkodásban. A delegatió tehát a szükséges intézkedések megtételére együtt maradt. Megállapodtak abban, hogy az ifjú fejedelem máj. 17-én Fogarasból Porumbákra megy, ott egy hétig fog tartózkodni s onnan Radnótiira utazik. Intézkedtek, hogy állandóan mellette maradjon egy bizottság: Naláczy István, Haller János, Gyulay Ferencz. Kemény János, Vay Mihály, Kendefi János, Mikes Mihály és Pál. Pernyeszi Zsigmond, Inczédi Pál, Maksai Ferencz. a segesvári királybíró s a szebeni polgármester; Nagy Pál hazajöveteléig ezek maradjanak az udvarnál, de ha valami fontos dolog adja elé magát, hívassa össze Teleki az egész delegatiót. Azokat a kamaraispánokat, kik a sókoczkákat rendkiviil nagyra vágatták, Teleki fogassa meg. Dobolyi Bálintot Nagy Pál hazaérkeztéig a portusra és aknákra való felügyeléssel megbízzák. Vay Mihályt Heislerhez küldik némi félreértések elintézésére. A katonaságnak az áprilisi hópénzt egészen, az udvari gyalogoknak pedig a következő hópénz felét az ország pénzéből adják meg. Bethlen Gergely fogarasi főkapitány a szükséghez képpest hozasson Fogarasba a várbeli szolgálatra Udvarhelyről száz gyalogost. A praefectus gondoskodjék, hogy Fogaras elegendő búzával, liszttel láttassék el. Hasonlóan büdöskövet s vasat is szállíttasson oda. Az aknáknál azoknak, kiket megillet, a sót természetben adják ki. Kővárba viczekapitányul Diószegit az udvarbírót rendelték s a kővárvidékieket 1500 német írttal segítették. A biztosok az ország által követelt ezer ökröt szerezzék meg. A hátralékos vármegyék az ökröket máj. 20-ára szállítsák Fejérvárra.