Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - XVII. 1690. ápr. 4—máj. 5. Fogarasi országgyűlés és delegátió

A delegatió gondoskodott ugyan ennek elhelyezéséről is, de az életben nem ment minden úgy, mint azt a papíron megszabták. A csapatok elhelyezésére biztosokat neveztek ki, ele annyi biztost, amennyi kellett volna, nem találtak, daczára hogy a fejedelmi bejárók közül is többeket küldtek ki. Ezeket az újabban benyomulókat elegendő búzával és zabbal sem tudták ellátni, legkivált kellő időre, s így a rekvirálás újra megkezdődött.

1) A helyzetet az is nehezebbé tette, hogy a fejedelem sokat betegeskedett. Néha az aláírásokat sem teljesítette s ekkor a nála levő tanácsurak írták alá a kiadványokat. De aztán megint jobban érezte magát s ilyenkor foglalkozott az államügyekkel is. Nagy szerencse volt az országra, hogy mint az ország generálisa a katonai ügyek vezetését, a főfelügyeletet a biztosok felett s az ezen körbe tartozó levelezések vezetését Teleki Mihály tartotta kezei közt. Higadtsága és mérséklete sok kellemetlenséget megelőzött s elhárított az ország fejéről. s tekintélye és befolyása a német tábornokoknál gyakran eszközölte kényes ügyeknek gyors lebonyolítását. De ebben a válságos időben, hol az ország erejének végső megszorításáról volt szó, egyedül csak az országgyűlés intézkedhetett s épen ezért »tekintettel ezen kiváltképen való dolgokra« a fejedelem ápr. 4-én Fogarasba egyetemes országgyűlést hirdetett,

2) XVII. A rendek szokás szerint lassan gyülekeztek. Epen erre az időre esik Kanizsa visszafoglalása Batthyány által:

3) kicsiny kárpótlás a Balkán félszigeten szenvedett vereségekért. A szokásos megnyitási ünnepélyeken, a fejedelem üdvözlése s válaszának meghallgatása után a tárgyalásokhoz fogtak. Ugyanabban az időben külön tárgyalt a delegatió is. ') L. Törvények és Oklevelek CXIII. s) Ugyanott CIX. 3) Ugyanott CXVI.