Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

lelkiismeretű embereket, kiknek tanácsadásokhoz oly köteles légyen, hogy belső és külső minden országos dolgokat, vagy több szomszéd országokkal való tractálásokat ezeknek hírek nélkül ne cselekednék; ha pedig az tanácsok közül országunk törvénye, szabadsága, decretumi ellen valamelyik, lelkiismeretit nem tekintvén, veszedelmes és ártalmas tanácsra indítaná : comperta rei veritate, kedvezés nélkül afféle tanácsadót proscriptióval és notoriussággal büntessen ő nagysága. Negyedik conditio. Urak, nemesek, kerített és mező-városok, székelység és szászság, régi és legitime emanált privilégiumokban, donatiójokban, melyek helybenhagyattanak: annuentiájokban, inscriptiójokban megtartassanak, salvo jure alieno. Ötödik conditio. Az ország közönséges, egyenlő akaratjából végezését, artieulusát maga is megtartja, másokkal megtartatja; szegénynek, boldognak, személyválogatás nélkül igaz törvényt szolgáltat, az sententiáknak executiójokat nem impediálja ő nagysága. Hatodik conditio. Minthogy mostan ennyi hadaknak az országban létele alatt kellett fejedelmet választanunk: köteles legyen arra. hogy az libera electiót teljes életiben semmi úton ne impediálja, hanem azt az országban iutegre megtartsa ő nagysága. Hetedik conditio. Tanácsi rendeknek, az ország gyűlésiben is mindeneknek ő nagysága libera voxot enged mindenféle panaszolkodásnak és igazságnak előszámlálására. Nyolczadik conditio. Idő lévén hozzá, — omnia fiscalia bona et alios proventus tiscales recuperálni igyekezik ő nagysága illendő módok alatt és az ország határit, végházait, tehetsége szerint — kiváltképpen tanács és ország híre nélkül nem abalienálja.