Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

mert Brassóból Szebenbe ott járván, az hadak igen megrontották azt az földet, de ha az nem volna is és ha az gyűlés Fogarasba lenne is (de amott is leszen, minthogy gyakran kell az sok dolog miatt gyűléseket és deputátiókat gyűjtenünk) mégis úgy is mind Segesvárra, mind Sinkre és az több specificált falukra indispensabilis szükségünk vagyon. Ha azt mondja, minthogy azelőtt is mondotta, hogy az mikor Fogarasba megyünk, vagy onnét visszajövünk, akkor az útból amoveálja az hadakat, abba lehetetlenség vagyon, számtalan confusió jűne ki belőle; az hadak számára odaszállíttatott élést nem tudnák hová tenni, a kit szinte akkor vinnének. Ha mi élése, szénája, mie az német vitézeknek ott maradna, mikor kimozdulnának, azt ki őrzené, vagy az magyar szálló, vagy az gazda ha elvenne benne, ha el nem venne is, az német vitéz, az mikor visszamenne, reáfogná, hogy elveszett benne; az hová akkor menne (mert mezőben az falun kivül nem szállhatna), ott is csak pusztítana. Egy szóval, hoc esset mille confusionum et contentionum mater et res plane inpracticabilis. Ha azt mondja, hogy jó disciplina alatt ott lehet egy éjszakán az német is, az mi emberink is, azt mondhatja réá: elég példa az prodi casus és több hasonlók: nox, tenebrae, unum poculum vini, una scintilla, végezetre ezt az punctumot azzal concludálhatja, hogy az specificált városokon, falukon kivül marad még kvártélynak város, falu negyvennél több, az kik elébb leírattak. És az mikor harmadidén húsz regiment volt itt Erdélyben kvártélyban, mégis jól elfértek mind ő kglmek, mind mü és ennyi panasz, akadály nem volt, mint most vagyon. Ha az károkat kicsidítené és azzal excusálná az generál és még minket vádolna, hogy commissáriusokat nem rendeltünk az hadak mellé, mondja azt reá, hogy akármint lett legyen, az Yodorics dolga, ki is magát igen menti, de azt vitte végbe az az példa, hogy az commissáriusok semmit sem mernek az szegénység mellett keménykedni és innét vagyon, hogy quietantiát de expensis nem adnak, ha valaholott valamit fizetnek is, csak semmi: ötöd. hatod meg tizedrészét sem adják az árának. Az attestatiókat penig csakugyan extorqueálják, valamint lehet; melyet signanter csakugyan urgeáljon ő kglme, hogy ha ezek nem orvosoltatnak, lehetetlen subsistálnunk. Az német postamestereket és postákot is mindenütt, mi és híveink tartják, mely is lehetetlen, hanem éljenek a