Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

factiót, de panaszol és meg nem bizonyítja, nem specificálja az ország melyik regiment, melyik kapitány cselekedte, azt azért kövesse el mind városokon, falukon, micsoda üdőben mi kár lőtt, melyik regimentből való s küldje ő naga kezében, mindjárt hivatja az tiszteket, meglátja, mivel mentik magokat, ha nem menthetik magokat, maga megfizettet, ugyanazt mondja az Komornikkal, az volna jó, minden vármegyékben, kivált az utakon való városokon lennének commissariusok, kik az alá s feljárókra vigyázzanak, az kárt úgy távoztathatnák, mindazonáltal tovább nem mehet annál, hogy indifferenter ne gazdálkodjanak. Az salagvardok hogy turbálják az útonjárókat, semmit pénzért sem engednek, azt mondja, az salagvarda az németek ellen való oltalomra valók, noha maga az salagvardának kiadását nem javallotta, mert az fizetést kéván, az edictum teszen többet, hogy senkinek se gazdálkodjanak, az magyarok levén urak, domini terrae facient pro libitu cum suis rusticis, ego non euro. Az őszi bejövetelről való sok expensáit az országnak, hogy feligazítsák, javalja, csak ilyen declaratióval, császártól ő felségétől az volt dispositiója Karánsebesből, jűjjen s menjen Barassóhoz, ott legyen táborban az nyáron, ő azt nem cselekedte, másfele ment, ott töltette el azt az iidőt, az ország romlását tekintette, mert sokat romlatt volna annyi üdő alatt. Októberben jiitt be, októberben szabad novemberig széna-fű, az vitézlő rendnek az portióban nem tudhatja, azután Barczán kelletett lenni az ordinantia el nem érkezte miá, azért kévánja az nemes ország, az egy szénából legyen engedelemmel az egész vitézlő rendnek addig, mig az armada kiindult Barczáról, azután valahol megszállott, az minek az árát meg nem adta, falukról falukra széna és egyéb investigáltatván, vétessék in computum, Barczán is az mit élést valaki pénz nélkül elvett, az is computáltassék, ha meg nem adta az árát. Déván legyen inqusitió, az mint az panasz lesz, pinczéket nyitottak, borokat ittak vesztegettek pénz nélkül, az szegénységnek foglalták hordóstól, ingyen élődtek az gazdákon, mindent megfizettet, csak specificálják, ha valahol mit vettek extra ordiarie az falukon is, csak hogy mindenkor szoktak az hunyadvármegyeiek panaszolkodni, soha meg nem bizonyítják. Az viceispánt hogy megböcsüljék, falóra ne ültessék, liázok exentusok legyenek az nótáriussal, megporoncsolja. Az halmágyi vidéki faluk Zaránd vármegyéhez valók, hogy obediensek legyenek az Nagod parancsolatjának, pátenst igírt, elkészülvén elküldgyik (így!). Az patilisádakat el nem engedi, abban is, hogy segítséggel legyenek, Tót-Váradjaiakhoz vivén Jó-Főről az levelet hogy