Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - VI. 1689. jan. 5—25. Kolozsvári országgyűlés

biztosította őket kegyelméről, továbbá hogy a vallás ügyében semmi újítás nem fog behozatni, a hadak fenyítékben fognak tartatni, de a váradi püspök ügyében a másik fél meghallgatása után határoz, de intézkedni fog, hogy jogaiban senki se zavartassák meg. Maga a leirat válasz volt az okt. 8-iki felterjesztésre.

1) VI. A mióta Caraffa Erdélybe betette lábát, megtartották ugyan az alkotmánynak külformáit, de valójában Erdély nem volt más mint téli szállás és élelmezési raktár a császári hadak számára; ellenállásra, amióta a négy vár a császári hadak kezében volt, gondolni sem lehetett. Schedenberg már elébb is olyan commendirozó-féle volt s azután, hogy ő kiment, Caraffa lett magyar- s erdélyországi commendirozó. ez utóbbi négy tábornok alatt négy katonai kerületre osztatván: de a négy tábornok közül Szebenbe Veterani ment. Nem sokáig maradt ott, mert Caraffa bejövén Erdélybe, főhadiszállásává Szebent tette. 1688 végén ismét Veterani foglalta el a szebeni parancsnokságot, s most már ő pótolta Caraffa helyét, de oly módon, hogy Absolon neveztetett ki oldala mellé biztosúl. A téli országgyűlésnek rendesen az adókivetés szokott főtárgya lenni; most is az 1689. január 5-ére Segesvárba hirdetett országgyűlésen mindkét kényes és súlyos tárgy elintéztetett. A tárgyalásokat 7-én kezdték meg catalogusolvasással, 8-án a császári biztosok Komornik és Absolon lejöttek a rendek közé, kik az évi portió megszavazását kérték. Napokon át tartott a vita, bizottságot küldtek ki s csak jó későre tudtak megállapodásra jutni.

2) Az bizonyos, hogy nagy volt az adó, de még súlyosabbá tette a kivetés aránytalansága az elpusztult kapuszámok miatt. A vármegyéket illetőleg a főispánokat bízták meg, hogy rendezzék az ügyet, a szászokra nézve pedig megígérték, 9 Törv. és Okiratok XXIII. A decz. 1-ei és decz. 11-diki válaszokat Szász, Sylloge 53—55. 11. 2) Yass György Naplója 78. 1.