Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

engednünk kellett; egy részit pénzül, más részit jó quietantiákkal fizeté meg. Tegnap érkezék uram az Kglmed 22. költ levelével az posta. Az generálist uram az hadak leszállítására egynehány okok kénszeríték, azkiket höven megírtam Kglmednek ezelőtt. Komornik pedig ott mint viseli magát ő tudja; de itt, úgy látom, nem sokat ponderál, sőt igazsággal irván, ő vala rajta, hogy Nagy-Sínkre is hadak szálljanak, sok importunoskodásommal vittem véghez, hogy az kiket oda rendeltek, Kőhalomban is alkolmatosan elférhetnek. En bizony szívesen és sok keménykedéssel, szorgalmatoskodással igyekeztem tehetségem szerént az munkában eljárni, de nehéz ezeknek kedveket találni. Immár uram én attól az bajos commissariusságtól felszabadulván az gyűlésre szívesen igyekezném kimenni, csak isten ő felsége az feleségem dolgát boldogítsa; még most kimentem volna, ha ily nagy akadály előttem nem állana. Az tatár hírekre való vigyázás felette szükséges volna, ha pénzzel fogadnánk, mert uram az moldvaiaknak sem hihetünk s az mi nyomorék postáink is valóságos híreknek végére nem mehetnek. Pace uramnak is bizony kellene az corrier; tavaly is az inquisitióban alkalmasint megterengettem vala. Félnek itt benn az szegénység, hogy Prásmárutt levő compania az szomszédságban károkat tészen, noha erősen megparancsolta az generál, hogy valaki passus nélkül jár, megfogják ; de az szegénység fő nélkül meg nem meri próbálni. Szebenből az 500 gyaloggal Báron Gall jő be, nem Girger. Itt is most az tatár hírek lecsendesedtek, csak hirtelen meg ne újúljanak. Szintén végezni akarám vala levelemet, hogy szolgáim érkezének Bukarestbűi ez órában. Constantinus uram azt irja: most az tatár cham tanácskozik az szultánokkal s az szerasker passával, mely felé csapjanak; az hadait Bucsakba és Nogajba kvártélyokra osztotta, az vizeknek megfagyását várja; az chan Smil nevű városban vagyon. Tököliiiek akkor érkeztek követjei az vajdához, mit kívánt, nem érthették; de az vajda lengyel deákja egy hiteles szolgámtól azt izente: minden bizonnyal Tököli sollicitálja az tatár chant, hogy fejedelemségre béhozza; izente, hogy az moldvai vajdának ne higyjünk s vigyázásban légyünk ; ezt kötelességem szerént iráni meg; az mit kglmed parancsol az tévő leszek; talám nem ártana Sz.-Léleken lennem s az passusra vigyáznom s hiteles embereket bejut-