Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

kegyelmességét mint jó kegyelmes uramnak, fejedelmemnek holtomig való igaz alázatos hűséggel szolgálhassam meg. Ngod egészségének változásin szivem szerint búsultam s búsulok, könnyebbedését Ngodnak lelkemnek nagy örömével értem, jobban is gyógyítsa, eró'síte isten Ngodat és jó egészségesen sok esztendőkig éltesse. Semmi új hírem nincsen, kegyelmes uram, a melyek vóltanak, eddig Ngod Hevesi uram alkalmatosságával megértette. Isten Ngodat ifjú urunkkal ő Ngával együtt boldogúl virassza az következő karácsoni szent innepekre és sok kívánatos új esztendő napoknak elérésével s békességes eltöltésével örvendeztesse. Gernyeszeg, 17. Decembris 1688. Ngod alázatos szolgája méltatlan híve Teleki Mihály, m. p. Kiilczím: Méltóságos erdélyi fejedelemnek ő Ngának, nékem jó kglmes uramnak fejedelmemnek adassék alázatosan. (Eredetije a M. T. Akadémia birtokában.) c) 1688. decz. 19. Teleki a fejedelemhez. Méltóságos fejedelem, nékem jó kglmes uram, fejedelmem ! Ngod méltóságos levelét alázatos engedelmességgel vettem, rólam érdemetlen szolgájáról való kegyelmes megemlékezését Ngodnak mint jó kglmes uramnak alázatosan megszolgálom. Egyéb hírt nem tudok Ngodnak írni kglmes uram, hanem hogy azt hozzák, hogy az tatár eliam visszament volna, minthogy az muszka reájok szándékozik. írják azt is, hogy ő felségének nagy készületi volna az franczia ellen, még annyi hadat készít a mennyi most vagyon, ő felségének az helvetusok tizenötezer gyalogot igírtenek fizetésre, az impérium is praestalni fogja az nyolczvanezer ember iránt ő felségének tett igíretit; és hogy az törökkel való békességhez is nagy reménség volna. Lengyelországban az confusiók semmit nem szűnnek, sőt naponként nevekednek. Somlyóról s Máramarosbúl micsoda leveleim jöttenek