Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

tetéseket. 30. Bécsben érkezvén, istennek látogató kezei úgy megsúlyosocltanak rajtam, hogy azon éjszaka minden erőmből az nyavalya kivévén, egy hét alatt életemhez is kevés reménség volt. Az generált ő ngát ottan-ottan sollicitáltam, ne feledkezzék az dolgokról, látnom az secretariust kétszer küldötte, megizente, legyek csendességben, az maga lelkére veszi, úgy igyekezi folytatni az dolgokat, semmi rövidségével sem az mi kegyelmes urunknak, sem az nemes országnak nem lészen az én betegségem, csak legyek patientiával, míg ő nga tudósít, egyéb dolgok forogván most fenn. Ad diem 18. Octobris rendelvén ő felsége az arany báránynak megadattatásának solemnitását, melyet egy körüle való barátom megjelentvén, gondolám jobb constellatióban találom, felmenek, örömmel s böcsülöttel acceptála, de egy herczeg és az marschallus nagy emberek érkezése elbontá beszédünket s halasztá más napra, onnan ő felsége palotájára felmenvén, nagy pompával mene végben az arany bárány és lánczczal való ékesíttetése és vitézségre való felszenteltetése ő felsége és az hispániai főkövet és secretárius által, sok aranybárányos, felséges és méltóságos nagy emberek praesentiájokban és publice lett jovallásokkal, 19. Jó reggel ismeg felmenvén, mindjárást audientiám lőn s újobban valamit tudtam szegény hazánk jovára elmondottam s kértem isten után ő ngában helyheztetett reménségét az szegény hazának és az mi kegyelmes urunk igaz hűségét, nagyobb iga örvényében való jutással, mint az melyből kivétetett, ne szomorítsa; sőt mint ő felsége és az ministerek előtt igyekezze mind az diploma, portio és quartélyozás iránt való alázatos kévánságoknak örvendeztető resolutióját munkálódni. Az mellyére tévén kézit syncere fogadá s igéré tehetsége szerént való szolgálatját, melyet eddig is el nem mulatott, ő felségének is megmondotta s az ministereknek is, hogy az erdélyi követ itt vagyon, de igen megbetegedett, ha felgyógyul választ kell oda is adni s csak ő felségénél audientiám legyen, mindjárást munkálódják az resolutiót, melylyel is nem késnek; de csak legyek vesztegségben, míg az nemes ország ő felsége levelére való válasza elérkezik, mert addig és a nélkül nem jó, sem helyes ő felségével való szembenlétem és az resolutiót sollicitálnom, már betegnek kell lennem s nagy óhajtva várnom: félek attól is felette igen, ha ennek az holnapnak végén el talál indúlni s el nem érkezik az levél, mit tudok neki mondani s elmenetele után cselekedni, én minden erőmből s tehetségemből az közírt igyekezem munkálódni, de ha gyenge elmém erőtlensége miatt találok botlani, arról nem