Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

1687. febr. 7-én. c) A fejedelem eyyik tanácsosának votuma. M e ni o rial c. 1. Az lengyel királynak okait (kell talám megírni) az maga követjit mért hogy elébb nem bocsáthatta el urunk ő Nga. 2. Macskási uram mért nem mehetett el az király követjével. 3. Az elmúlt télben is micsoda rendkívül való exaetiókat tettek római császár hadai az erdéli birodalomban s hadai az elmúlt nyáron minemű pusztítást tettek benn itt az ország közepiben, melyről az királyt sokszor tudósítottuk ugyan, de közelebb szemmel látója volt az király ő felsége követje, és jól lehet Saffenberg generállal 50 ezer tallérban úgy alkudtunk volt meg, hogy ide az télre quártél nem jő. de az 50 ezer tallért is elvették, és mégis quártélt vetett az erdéli birodalomhoz való Partiuinra, azhol minemű exactiókat, insolentiákat tesznek meg kell írni. 4. Talám nem ártana declaralni, hogy az nehéz nekünk, hogy egyik követjénél is, más generálnál is plenipotentiája lévén r. császárnak, annak mi hivén, azzal transigalunk, s midőn azt végbenvinnők, se Bécsben nem acceptaltátik s aprobaltatik, sőt még csak más ide alá lejövő generálok sem acceptálják az conclusiokot, hanem rajtunk újabb exactiokot tesznek, s már szintén mindenünkből exhaurialtak, feljebb mint az othomanica potestas. 5. Talám nem ártana azt is megírni, hogy követünk Bécsben van, de azt is egy napról másra proerastinálják és halogaztatják s vontatják válasz adásokot, semmi realitáshoz nem bízhatunk ott. ha az tractánk in effectum menni láttatnék is, mert meg nem állják. 6. Ha illendő lészen, talám azt is megírhatom, hogy mivel mi látjuk az tavalyi követeink r. császártól nekik adatott diplomát, minden szabadságink eversiójával lenni, megírtuk, hogy abban az formában az diplomát el ne hozza az mostan Bécsben levő követünk. 7. Nem kellene-e tanácsot kérdeni az királytól, hogy egy néhányszori írása szerint, mi nemcsak az r. császárral. hanem az több kereszténységgel is örömest confederálnánk az mi állapotunkhoz illendő képest csak ő felsége