Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

városon, még nem tudja. A Castelli uram compániái helyén az hannoviai regiment jő he. mely is annyi számú csak. mint a Castelli uramé s azokat szállítja immár a megnevezett helyekre amazok helyén. Innét penig Beszterczéről tíz compánia megyen ki a Castelli uramén kívül, kiknek ötének immár a beszterezei tanács quártélyt igírt a magok falujokban, vagyon hátra még öt compánia quártély nélkül, azért engemet erőltetett ő naga újobban, hogy azoknak denomináljak quártélynak való helyet. Én megmondottam, minthogy arra authoritásoin nincsen, én bizony nem denominálok, de ha volna is, nem tudnék denominálni, mert én itt a helyeket nem tudom. Avval ő naga contentus nem volt, hanem elkülde, mondván, hogy csak gondolkozzam a dologról és connnissarius urainékkal is beszélgessek s valami helyeket csak találjunk fel, akik quártélynak alkalmatossok lehessenek és egy óra múlva ő kegmekkel együtt menjek fel ő nagához. Én lejövén szállásomra megbeszéllém Maxai Ferencz uramnak és Széki Márton uramnak ő kegmeknek a dolgot, mű csakhamar resolválók magunkat, minthogy reánk ii dolgot nem bízták, semmiképpen quártélyt nem denominálunk. Felmenvén, megmondok ő nagának a dolgot, elég haragot s kemény szókat szenvedünk ő nagától (s készebbek is volnánk messze földre inkább menni, mintsem ő nagával szemben lenni, sok okokra nézve). Yégtire látván ő naga, hogy ugyan semmiképpen mű quártélyt nem rendelünk, maga ő naga elé vevé a lajstromokot, kikben a faluknak nevek, quantitások, possessorok az erdélyi határtól fogva Medgyesig mind fel vadnak írva, azokból rendelt maga quártélyt az őt compániának, úgymint Újfaluba comp. 1., Györgyfalvára comp. 2., iiettegre comp. 1., Eőrbe comp. 1., mindezekben a mű instantiánk ő naga előtt semmit sem fogott. Azomba műnekünk meghagyá ő naga, hogy commissariusokat rendeljünk mind kik a hadakot elkisírjék a quártélyig, mind a tiszteknek írjanak, hogy szállítsanak a nevezett helyekre élést, hogy az szegénység annál inkább ne romoljon, mert most is úgy elpusztúltak a faluk, kiváltképpen a hol a hadak alá s feljártak, hogy immár semmiek sincs s elpusztulnak jobban, ha csak így viselünk (úgymond) gondot reájok! Jó lött volna most, ha salagvardájok lőtt volna, de minthogy maga a fejedelem kívánta, hogy senki instantiájára ezután ne adjak, én nem adtam az ő naga híre nekiil, nem is adok, noha a faluk kezeket öszve fogják, úgy kérnek, de nem kellett volna a salagvardákot általjába