Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

hadainak veszedelmét, mintha azok csak játékok volnának, de bizony megbánják rövidnap. Úgy látom, valóba igyekezik is benne, mert másnap, hogy ide jöttem, mingyárt küldötte fel esmét Caraffa uramhoz s onnét Bécsbe az adjutántját s megírta, az mint mondá, minemű rosz és szoros quártélyba vadnak itt a vitézek, fogyatkozások is mennyi van s nincs annyi tekinteti a császárnak (a kinek dolga forog benne) hogy megorvosolják dolgokat, a hadak elvesznek, haszontalanokká lesznek s ügy látja, ugyancsak abba is igyekeznek az erdélyiek, többet sokat ezen kívül mondott. Nem ártana Nag toknak, Kegmeteknek (noha énnállamnál jobban meg tudja gondolni) a mennyiben lehetne azokban a dolgokban s kívánságokban, melyekről immár két levelembe írtam, kedveskedni, mivel ők azokat minnyájan igen igen nagyra magyarázzák, kiváltképpen most hamarjában a quártély dolgában ha lehetne könnyebbségek, mert a bizonyos, magunk is látjuk, hogy itt benn igen szorosan vadnak s helyek sincs a lovoknak s mennyi bajok a városiakkal is a miatt, csak Isten tudja s én meg nem írhatom, s a város faluiban kívánnak penig quártélt öt compániának, nemhogy valami erősséget emlegetnének. Az élést pedig csak olyan formában kívánják azokba is administráltatni, mintha itt a városba administrálnák. Látom a tisztek is tágítás nélkül szorgalmaztatják a generált a quártély dolgából s igen megindul tanak rajta. Az itt és körül való nemesség és parasztság dolga is orvoslás nélkül naponként nehezedik. Egyfelől minden jót igírnek, másfelől meg nem állják. Ami a proponált dit'ficultásokra való választételit illeti generál uramnak ő nagának. a salagvárdakot azt mondja megparancsolta, hogy mindenünnét revocálják ad 28. Novembris. Vissza is mentenek immár az quártélyokban. Annak alkalmatosságával mind megszűnnek úgymond azok a panaszok, melyek a salagvardák excessusiból származtak. Ami azoknak exactiójokat illeti, arra csak a válasz, amint első levelembe megírtam. A bethleni dolgot (itt lévén szinte akkor az odavaló német tiszt) megparancsolta, hogy ezután a ne légyen, noha az tagadá, hogy eddig nem hallott semmi oly excessust és ha volt is. gondolja nem egyébért, hanem szép szerént nem akartak sem a várból, sem máshonnét adni, éhei penig meg nem halhat a vitézlő rend. Azon haragszik igen gral uram ő naga, miért búsítják mindjárt urunkot ő nagát minden dologgal, miért nem jűnek panaszlani elsőben a német tisztekhez és ha azok meg nem orvosolnák, azután ő nagához s megorvosolná, azt ígíri s kívánna aziránt kedveskedni