Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

8. Zóllyomi alkalmatosságával is mennyét kelle fizetnünk. 9. Minden hűségünknek megmutatása (noha ha soha több hűséget nem mutattunk volna is, csakhogy az bécsi táborozás alkalmatosságával a győri hidakat megtartottuk, mely nélkül Bécsnél az fővezér nem subsistálhatott volna, emberei, hada is, nem járhattak volna, s megszaladván Bécstől, nagyobb rész hadának el kellett volna veszni) több kegyelmességét érdemiettük volna a portának, mint praedecessorink, mégis fiúnk confirinatiójáért mennyét kelle fizetnünk. 10. Az német miatt is (elhagyván az előttenieket) csak három esztendőben mennyi károkat praedálásokat szenyvedtünk, és látván hatalmas császár hadainak distractióit, és hogy magunk erőnktől, noha az mint lehetett fegyverkeztünk is, feles veszvén el a németekben a mi hadaink miatt ez országban, kik között nagy emberek is vesztek el) teljességgel az németeknek ellenek nem állhatunk. Az lévén az fővezér intimatiója is, amint megtarthatjuk hatalmas császár hűségében magunkat, csak tartsuk meg; úgy kelle kifizetnünk tavaly őket. Ujabban quártélyra jővén a tizenhárom vármegyében, Debreczenben, Máramarosban levő német hadaknak egészlen ez országban való béjövetelekkel fenyegetőzvén, bizonnyal végére is menvén, ha nem fizetünk: egészlen reánk jünnek. Lengyelországból is bizonyos hadak jöttek volna melléjek, azért kellett annyi, s olyan rendkívül való kedvezéssel hozzájok lenni, mert külömben magunkat meg nem oltalmazhattuk volna; nem voltunk s nem volnánk oly bolondok, ha soha azelőtt nékünk nem vétett volna is csak egynéhány esztendőbeli praedálásáért, házainknak, jószáginknak, templomok, városok, faluk felveréséért, égetéséért, vallásunkban való megbántásért, gabonáinknak eltékozlásáért, embereink levágatásáért, marháink elhajtásáért fizettünk volna, az a nehéz mind ezeket hatalmas császár hűségében való megmaradhatásunkért cselekedtük, mégis már midőn a német igája alól ő hatalmassága fegyvere szerencséje által könnyebbséget, megmaradást reménlenénk, haragot, böcstelenséget, fenyegetődzést, törvényünk, canonunk ellen való szabadságtalanságot kell szenvednünk, hallanunk. A szebeni obsidiót ő hatalmassága hűségéért szenvedők, és ha Saffenbergnek a mi hadaink distractiót ne csináljanak, hogy az időből ki ne kopjék, vagy Temesvár alá, vagy Havasalföldében (az hova is kívántatott volt) ment volna. 6. Xe is várják ő kglmek, hogy maga hozza elő az vezér a Gyulai uram követségét, hanem magoktól mondják meg, azért küldtük ő kglmét, hogy a végekben mostan is a németek felettébb sok károkat tésznek, embereinknek