Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

statibus perpetuo sim obiigatus. Interea serenissimae Majestati Vestrae incoluniitatem, regiae suae gloriae amplitudinein ac votiva quaevis demisso corde apprecor solatia. Serenissimae potentissimaeque Majestatis Vrae servus obsequentissimus. Datum in arce mea Fogaras 26. Április a. 1687. (Fogalmazvány az Frd. Múzeum-E. birtokában. Kemény-gyűjt. 32. köt.) Jegyzet. Ugyanez apr. 10-iki kelettel megvan Alvinczy II. 143. f) 1687. ápr. 28. A fejedelem levele a svéd királyhoz. (Megjelent Szilágyi Ferencz, Klio. Históriai Zsebkönyv. III. köt. 419—20. 11.) 9) 1687. ápr. 29. Móses János tolmács hitlevele. Én fogarasi Móses János, az mi kglmes urunktól ő ligától portai török tolmácsságra méltóztatván, szabad jóakaratom szerint vallom és esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fin és Szentlélek, teljes szent-háromság egy bizony örök Isten engemet úgy segéljen s úgy adja lelkem üdvösségét, hogy én megemlített kglmes urunk nemes Erdély országának fejedelme, Magyarország részeinek ura, és székelyek ispánja, nékem kglmes uram, méltóságos fejedeleni asszony, méltóságos Bornemissza Anna kglmes asszonyunk és ifjabbik méltóságos Apáti Mihály választott fejedelmünkbe/., ő ngoklioz s az egész ő ngok fejedelmi házához, tökéletes, igaz és hív, ő ngok ellenséginek ellensége és jóakaróinak jóakarója lészek, soha semmi szinek s tekintetekre nézve, ő ngokat el nem árulom, sem az ő ngok árulóival egyet nem értek, ^sőt életem fogytáig az ő ngokhoz tartozó hűségemben megmaradok. Ez tolmácsi hivatalban pedig valahol, és valamikor kívántatik, akár erdélyi s akár magyarországi, akár penig más egyéb dolgokban is, melyek a mi megírt kglmes urunk ő nga méltóságos személye, fejedelemsége és birodalma s az ő nga méltóságos fejedelmi háza békességét s boldogságát s ez hazának is csendességét, sőt (melyet Isten távoztasson)