Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - IV. 1687. ápril 7—11. A fogarasi delegátió

1687. ÁPR. 7 11. getnie, melyet a diploma revisiójának ügyében akartak Bécsbe küldeni. Titkos utasításában meg volt hagyva, hogy a külföldi protestáns követekkel is közöljék sérelmeiket, az ország sanyargattatásait s igyekezzenek megnyerni a fejedelem és ország részére udvaraik közbenjárását.

1) A mi a delegatiót még jobban elkeserítette: az Yeteraninak és Wenzel hadbiztosnak Kővár és Lápos vidékéhez ntézett fenyegető leveleik voltak, melyektől mint önálló területektől az eddigi tizetéseken kívül még 147,996 forintot követeltek,; ezeknek megorvoslását is Kálnoky követsége által sürgették.

2) Az intézkedések megtétele után, márcz. 14-én a gyűlés és a delegatió eloszlott.

3) IV. Az erdélyi követeknek Naláczynak s Bálintithnak most is azt ismételte Caraffa, mit első bejövetele alkalmával Gyulaynak mondott: nem gondol ő sem a császárral, sem az udvarral, azt cselekszi, a mit akar.

4) Ez a szigorú katona serege érdekén kívül semmire sem volt tekintettel s minden magyarban árulót látott. Könyörületlen terrorismussal uralkodott a részeken, annál, amit összeharácsolt rosszabb volt a mód, a hogy összeharácsolta, s már ekkor megkezdte az eperjesi polgárok befogatását,

5) mely a híres és embertelen »laniena«-val végződött. Megvolt neki a saját maga logikája: azt a leiratot, melyben Apafi megtagadta a contractus ratificálását, egyszerűen megerősítő iratnak jelentette ki

6) s ezen az alapon úgy harácsoltatott, mintha ellenséges földön lett volna.

7) Alig oszlott el a márcziusi delegatió, újabban minden ') Törv. és Okiratok XXV. s) Törv. és Okiratok XXVI. és Alvinczy II. 120. 1, 3) Vass György naplója Nagy Gyula kiadásában. 63. 1. 4) Alvinczy II. 106. 5) Ugyanott II. 114. 6) Ugyanott II. 103. ') Törv. és Okiratok XXX.