Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

hinc expecliantur, qui nec minimam quidem damnificationem hucusque habuerunt, vei quo durabit ista administrate timere possunt; quibus me suae Celsitudini humillime recommendo et permaneo Suae Celsitudinis Nagybanyae die 18 Febr. 1687. humillimus servus J. W. Sim m. p. Hátlapján: Commissarius Szin levele 1687. (Eredetije az Erd. Múzeum-Egylet birtokában, Kemény-gyűjt. 32. köt.) XX. 1687. febr. 19—márcz. 1. Olasz Ferencz jelentései, a) 1687. febr. 19. Kegyelmes Uram! Isten Ngodat minden dolgaiban szerencsésen boldogítsa. Ngodnak mint kglmes uramnak alázatosan akarám értésére adni. Három zászlóalja had jüvén ki Váradról magyarok is voltak közöttök, az Keresen jiittek fel Elesdig, és sok dulást pusztítást cselekedtek, mindeneket elpraedáltak Elesdig. Asszonyokon, leányokon erőszakot követtek, általcsapván Papfalva felé, tizenkettőig való labanczokat fogtak, vágtak, visszatértek. Tökölyi ő nga Gyula felé. két rakott szánakon kiment sirva Petróczival, Ubrisi uram, és az tatárok, Váradon maradtak. Ez után ha mit értek, mint kglmes uramnak Ngodnak alázatosan megírni el nem mulatom. Éltesse isten Ngodat szerencsés uralkodással, Mik esztendőkig jó egészségben. In Somlyó, die 19. Februarii. Anno 1687. Ngodnak alázatos méltatlan szolgája mig él Olosz Ferencz, m. p. Külczím: Erdély országának méltóságos fejedelmének, nékem jó kegyelmes uramnak o Ngának alázatosan. (Eredetije a M. N. Múzeum birtokában.)