Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)
32. fejezet: 1683-1686 - XVII. 1686. okt. 19.—nov. 6. A fejérvári országgyűlés
alvinczi és berboreki birtokaikban megerősítették. Ez napon Vay Mihály és Keszey János a fejedelem közbenjárására honfi usíttattak. Nov. 1-én a fejedelem izenetét tárgyalták, hogy azok, kik javaikat e zavaros időben a városokba viszik, ne zsaroltassanak. Még a következő napon is ezt a kérdést tárgyalták. Nov. 2-án megengedték, hogy Kolosvár városába bort lehessen szállítani. Ugyan ez napon Theököly elkobzott jószágait az ifjú fejedelemnek adományozták. Az országgyűlés utolsó napján felolvasták és hitelesítették a törvényeket. x) Ezalatt Sárossynak. a portai követnek elkészítették az utasításokat. Kétségtelenül az országgyűlésnek ez volt legkényesebb, ha nem is legfontosabb tárgya. Nagy-Várad, Eger, Arad, Jenő birtokában a török még dominálta Erdélyt s akármikor támadást intézhetett volna ellene, mely aztán a német hadakkal összeütközést vont volna maga után s így ez ország is harcztérré lett volna. Pedig a németek beütése óta ennek elhárítása lett volna az erdélyi diplomatiának egyik főtörekvése, s a tárgyalás a portával, hol Baló a kipitiha, hol külön követek által egész éven át folyton tartott, mert a nagyvezér különösnek tartotta, hogy miért tűrik az országban azt a csekély hadat ? Még april derekán történt, hogy egy kihallgatáson azt kérdé a nagyvezér a Balótól: mennyi hadatok van ? van vagy 20—25 ezer, mondá ez. No én, viszonozá a nagyvezér, azt hallottam, van 80 ezer is. Hogy tűrtek hát meg a németeket országtokban ? oltalmazza magát, mig én segítségére megyek. 2) De már jul. 24-én az eszéki hidnál tudatta a kapitiha, hogy költöznek a törökök a Dunán át s a nagyvezér Buda felmentésére siet. 2) Épen két hónap múlva »szaladó utában« ismét az eszéki hid mellett fogadta Balót a nagyvezér. Volt beszédében szemrehányás és fenvetés is. Hogy van az, hogy azt a kevés ellenséget nem űzte ki >) L. Törvények és Okiratok CCII. a). a) Török-Magyarkori Államokmánytár VII. 266—7. 1. 3) Törv. és Okiratok CLXXXVI.
