Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)
32. fejezet: 1683-1686 - XIV. 1686. máj. 10.—aug. 10. A szebeni delegátió
nek indult. A delegatio ekkor arra kérte, liogy ne nyomuljon tovább hadaival, állapodjék meg a Szamos vagy Maros mellett, ekkor ők is visszahívják a lakosságot az elhagyott falvakba, s a kikötött gabonát beszállítják. Minthogy pedig a delegatio az ő követelései felett nem határozhat, a dolog végső eldöntésére a fejedelem országgyűlést hirdet. 1) Egyúttal pedig, hogy a sok rablásnak véget vethessenek, a német hadak sustentatiójára a már kivetett 12,000 kis köböl búzán kivül, melynek fele a vármegyékre, fele a szászságra esett, ezer öreg marhát és ezer juhot vetett ki a delegatio oly módon, hogy ez jul. 28-ig beszolgáltassék. A vármegyékre vetett búzát mint kölcsönt a birtokosságra rótták ki, s kinevezték a beszedéssel megbízott inspectorokat. A kolosvári őrség számára pedig kölcsön-buzát vetettek ki. 2) A keresztyén hadak ekkor már erősen ostromolták Budát s Scherífenberg makacsságának, melylyel a várak átadásához ragaszkodott, az volt a fő oka, hogy ő a keletről jöhető török támadással szemben Erdélyt biztosítani akarta a császárnak, még azon esetre is, ha neki hadaival ez országból távoznia kellene. »Csak időt akar vontatni s vele is időt vesztetni« — izente a delegatiónak — hiszen már a diploma is megjött, ha nem concludálnak »pusztításhoz kezd.« 3) Valóban a diploma megjött, jun. 28-án kelt s Bécsből jul. 19-én érkezett meg azzal Inczédy Szebenbe. De a diplomának egy pontja, épen úgy, mint kezdetben Scherffenberg, két várnak, Kolosvárnak és Dévának átadását követelte. Ez csak bonyolította az ügyet, mert egy hozzá csatolt leirat kijelenté, hogy Scherffenberg a diplomát csak a két vár átadása után fogja kiadni, melyekben két-harmad erdélyi s egy-harmad német őrség lesz. 4) A delegatiónak méltán feltűnhetett, hogy a Scherlfen0 Ugyanott I. 363. 1. a) A delegatio határozatait lásd Alvinczy I. 59—60. 1. 3) Alvinczy I. 371. 1. Törvények és Okiratok CLXXXVII. *) Szász Sylloge 18.
