Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - XIV. 1686. máj. 10.—aug. 10. A szebeni delegátió

A portáról e közben jött válasz, mely a segély hadak megérkezését kilátásba helyezte, de oly kifejezésekkel, melyeket a delegatio sérelmeseknek talált s a mellett egész szokatlanul a három nemzet közül mindenikhez külön levelet irtak. Erre jun. 18-án válaszolt a delegatio, kérve a sérelem orvoslását.

J) Midőn pedig liirt vettek, hogy Scherffenberg beljebb nyomul az országba, azonnal irtak a szerdárnak, hogy ők magokban nem képesek ellenállani, mert hadaik nagy részét a városokban kellett elhelyezni, küldjön hát a szerdár segélyt, hogy így együttesen közbefogva a német hadat, megnyomhassák. Midőn pedig jul. 1-én hirt vettek, hogy Scherffenberg már Fejérvár alatt van s hogy Szebennek vagy Kajánnak veszi-e útját, még nem tudják, megsürgették a szerdárnál a segélyt. 2) Daczára a sokszori sürgetésnek, recriminatiónak a delegatio aligha tekintett vérmes reménynyel a török segély felé: ezekkel bizonyos pontig fedezni akarta magát, hogy a török hűtlenséget ne vethessen szemére. Többet vártak a császártól s állandóan sürgették a sérelmek orvoslását, melyek közt nem utolsó volt az, hogy míg Bécsben elvben elfogadták, hogy Csákyt nem alkalmazzák Erdély ellen, épen ez az áruló Csáky állott a Szeben ellen menő had élén. Különben ez jellemezte legjobban a helyzetet, hogy a császár mennyire nem vette komolyan az erdélyi követekkel folytatott tárgyalásokat. Többet várt a delegatio a lengyelek segélyétől. A fejedelem s különösen Teleki állandó összeköttetésben állottak a lengyel királylyal. Ez utóbbi folytonosan éltette portai hírekkel, s viszonzásul ő is elmondott egyet-mást a szövetségesek dolgairól. A tavaszszal hirt adott a királynak, hogy egyik alattvalója el akarja láb alól tenni,

3) mi azonban portai pletykának bizonyult be. A német invasióról s a pusztításokról és zsarolásokról is küldött jelentéseket, kérve ') U. o. 239. és 250-260. 1. 2) U. o. 282. és 307. Törv. és Okiratok CLXIX., CLXXII. 3) Történelmi Tár 1888. évf. 352. 1.