Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - XIII. 1686. ápr. 26.—máj. 9. A szebeni országgyűlés

1686. ÁPR. 20—MÁJ. 9. 49 Carafa pedig tisztán, félre nem értketőleg körvonalozta a maga álláspontját. Gyulayéknak két alternatívát állítván fel: vagy vessenek fátyolt az eddigi zsarolásokra, s a mi »consumptum est fiat consumptum és adjanak pénzt a császárnak, a mivel fizethessen« s ez esetben kihozza a németeket, horvátokat mindenünnen; vagy, hangzott a második alternativa, elébb tartsák meg az inquisitiót s azután legyen complanatio — de ez esetben a hadakat nem hozhatja ki, mert a császár katonáit széllel nem tarthatja. Az elsőre vonatkozólag 50.000 tallért kivánt.

x) Néhány nap múlva már megmondta Carafa nekik, hogy »az mely veszedelmet száz esztendő alatt elkerültek, azt vonják magokra« ; 2) határozzák el hát magukat, hogy a némettel tartanak-e vagy törökkel? ha »az elsővel, hűségükből adjanak, ha a másodikkal, erővel vesznek.« 3) Fizetni kellett bőven, de azért a pusztítás Erdélyben rendszeresen folyt, s folyt azután is, hogy a vizsgálat megkezdetett Máramaros vármegyében s a részekben. Xem sok köszönet volt benne: az erdélyiek vallomásait semmibe sem vették, híjában protestáltak Bethlen és Rhédey: hanem épen azoknak a katonáknak, kik ellen az investigatio elrendeltetett, vallomásainak érvényességét nem engedték megtámadni.

4) A fejedelem végre is kénytelen volt 50,000 forintot s 2000 ökröt igérni, ha kitakarodnak;

5) de eredménytelenül. XIII. Az erdélyi részek ezen megszállásának egyik oka az volt, hogy a bécsi kormány az ez évi operatio egyik hasisául Erdélyt szemelte ki. Bármennyi van is háborúban megengedve, Erdély ezt méltán a nemzetközi jog megsérté') Gyulay márcz. 19-iki jelentése. Alvinczy III. 102. 2) A márcz. 26-iki jelentés. Alvinczy III. 120. 1. 3) Törvények és Okiratok CXLIY. e). 4) Bethlen Miklós Önéletirása II. 19. V. ö. Törv. és Okiratok CLII—CLYI. B) Törvények és Okiratok CLVII. ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XVIII. K. 4