Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

34. cit. jur. exam, fatetur: Én megvallom, liogy Barcsai Mihály urammal többire abban az tileki táborozásban édszakákon egy sátorban háltam, nappal is gyakrabban ő kigmével egyiitt voltam, de én sem egyszer, sem másszor, se az mi kegmes urunk ő naga, se az haza, sem pediglen valami privatus ember ellen s azoknak veszedelmére czélozó dolgát eszemben nem vettem s nem tudom, hozzá való titkon éczakákon Tökölyi uram szolgáinak járását, sem ő kignek Tökölyi uramhoz nem láttam, hanem egy kis Bakit nevű katonát egyszer tudom, hogy odakiildött vala Barcsai uram valami kerecsen tollért, de akkor semmi rosz intentumát eszemben nem vöttem és annak előtte is, miolta ide bé ő nagoknak szolgájává lőttem, majd gyakrabban együtt voltunk, de én semmit az igaz hűségnél s hazafiúságnál egyebet benne nem tapasztaltam, mert ha valamit olyat tapasztaltam volna, tartozó kötelességem szerint ő nagoknak megjelentettem volna, sőt rabsága előtt mintegy pünkösd tájban hallván, hogy sokaktúl holmivei kárhoztatik (az melyek ha meglettek volna, tartozó kötelességem szerint nem lehettem volna jóakarója) odamentem az csalai házához, és megmondottam ő kignek, hogy azokbűl az vádakbúi enodálja én előttem magát, mert külömben olyan köteles szeretettel, az mint eddig voltam ő kighez, nem lehetek, énnekem mindazokra renddel megfelelvén, az én lelkem ismeretit egészen quietálta, kiváltképpen nagy erős hittel és átkozódással rekesztvén bé azon maga mentségét, azt mondván, hogyha ő az mi kegmes urunknak nem igaz hive, és mindenekben az ő naga javára nem igyekezik, isten ő kigmét se testébén, se lelkében meg ne áldja s ne iidvezitse, sőt azt is liozzátevé, hogy tudja azt, hogy őtet megfogják, mely iránt tudhatná, mit kellene cselekedni, de ő kigme avval az maga ellenséginek helytelen vádjokat nem affirmálja s magát vétkessé nem teszi, isten ellen való vétkét, melyért megbüntetheti, ismeri, de ura ellen való vétkét, melyért rabságot érdemlene, nem tudja. Cujus quidem stb. (mint az első levél befejezése, csakhogy Maroth i Györyy és Pásztóhi György táblai jegyzők írták alá.) Deciniarum quartarum denique litterarum similiter relatoriarum de et super testium quorundam attestatione medio praescriptorum nobilium Georgii Maróthi et alterius Georgii Pasztohi tabulae nostrae judiciariae scribarum et juratorum notariorum legitime confectarum et emanatarum tenor sequitur in hunc modum: erdélyi országgyűlési emlékek. xviii. k. 20