Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

1685. febr. 24. vagyon, maga mezei szállásán is Kigdet jó szível látta volna ; kire feleié az úr s (ha jól eszemben jutna) Édes öcsém uraim. Kigtek ő kignek mondja szolgálatomat, az ő kigme látogattatását igen kedvesen vettem, magam is ha ő kigmével szemben lehettem volna, akartam volna; azután Tökölyi uram ő naga ifjai mondák: Hophmester uram ő kigme Kigdnek alázatos szolgálatját ajánlja, láttatja Kigdet. mint vagyon, ő kigme Kigdet bizony jó szível, szeretettel látta volna és ha Kigd idejövetelit elébb értette volna, gazdálkodni is nyereségnek tartotta volna, mindazonáltal im ő kegme egynehány fehér czipót, vagv két palaczk bort és egy darab pecsenyét küldött, követteti Kigdet az vékony gazdálkodástól; kire Barcsai uram feleié: Az ő kigme jóakaratját s gazdálkodását megszolgálom, és az ifjúkat leültetvén, azon puszta táborhelyben jobb részit azon bornak magokkal hol urunk ő naga egésségéért, hol Tökölyi uramért reájok köszönvén, megitatta, másnap pedig ő nagok eleiben jó reggel visszatértünk. Sőt azt egynehányszor hallottam Barcsai uramtúl. hogy valaki urunknak, asszonyunknak s ifjú urunknak nem jóakarója s még csak gondolatjával gondolt is gonoszt ő nagok ellen, soha az isten se testében, se lelkében meg ne áldja, sőt ha maga fia volna is, nem szánná mindjárt fejét venni. Azt is hallottam tőlle Pásztótül előre elküldésünk első vagy második napján, hogy mondotta: ha tudnám, hogy Tökölyi uram. uramnak s hazámnak ellensége volna, isten engem úgy segéljen, nagyobb ellensége én nálamnál nem volna, de mivel semmit olyat eszemben nem veszek, máikinek mit vétek, mert magának személyében én bizony jóakarója vagyok és ha így neki szolgálok, kinek mi ellene benne ? Die vero 24. mensis et anni praetactorum in praedicto oppido Celsnis Vrae Fogaras, domoque nobilis Popa Juon ibidem et piatea vulgo Hid-utcza nuncupata existente habita testes infra annotati fassionem modo in praemissis declarato receperimus hoc tenore: 2. Testis generosus dominus Sigismundus Pernyeszi de Osztopanv ann. 41. cit. jur. exam, fatetur hoc modo: In anno 1683. die 13. Septembris a mi kegines urunk ő naga engem kiilde az vezérhez, Barcsai Mihály urammal együtt odaérkezvén, midőn nagy későre szemben lett volna velünk, nyujtá az kezét, melyet midőn Barcsai uram meg akarta volna csókolni, az másik kezét hozzá huzá, hogy arczul csapja, mindazáltal meg nem csapá ugyan, de szavai -egész ottlétünk alatt mind csak szitok s mocskos beszéd volt, másodszor küldött az mi kegmes urunk ő naga Barcsai