Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

b) 1685. feb. 13. A fokövet jelentése. Mlgos fejedelem, nékem kgls uram. Én isten kegyelmességéből az estve érkezvén ide Bukurestre, ma az vajdával ő ngával szemben voltam. Ngod nevével köszöntvén, kérdé ottan hamar, ha vittem levelet Ngdtól, melyre azt felelvén, hogy Ngod szóval izent és mindenekben akarja Ngod az jó szomszédságot ő ngával megtartani, az vajda ö nga is mindenekre kötelezi magát Ngod szolgálatjára, az minthogy eddig, úgy ezután is Ngat minden hírekről tudósítani el nem mulatja. Ngod parancsolt volt énnekem, liogy Ngodat ottan ottan minden hírekről tudósítsam; én velem kgls uram egy ember is nincsen, az ki által azt véghez vihessem, ha Ngod arról nem parancsol, tolmács is én velem nincsen, hanem arról is parancsolna Ngod, ne legyen azmiatt valami fogyatkozásom. Azonban kgls uram itt találván Balog Istvánt, mondá azt, hogy olyan hire volna, hogy (kitörölve: egyáltaljában) nem jő Drinápolyba, kihez képest mitévő legyek, és az adónak administratiójában micsoda rendet tartsak, Ngod parancsoljon felőle. Ezzel istennek gondviselése alá ajánlom Ngodat. Bukurest 13. Februarii, 1685. Ngodnak alázatos szolgája Mikó István mp. Külczím: Az mlgos erdélyi fejedelemnek ő ngának etc. nekem kgls uramnak adassék, (A M. Tud. Akadémia könyvtárában őrzött eredetiről.) c) 1685. márcz. 12. Maurocordatus jelentése a fejedelemnek. Celsme princeps ac dne colendissime. Etsi binis antehac obsequentissimis litteris Celsdnem Tuam, quo par erat, profundissimi animi cultu prosecutus sim, cum tarnen admodum magnificus dnus residens peracta annua sua functione, ad pedes ipsius redeat, libeat iterűm ipsius singulari benignitate recentem banc etiam servitiorum meorum oblationem excipere, atque revolutum ad ipsius