Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - V. 1684. aug. 21. Radnóth

elfoglalná, vége lenne a magyar szabadságnak. Amit ők kérnek, az, liogy ne kívánja, liogy Erdély időnap előtt elszakadjon a töröktől, s ha a német még is el akarná foglalni. vegye ő oltalmába.

1) E pillanatban a kurucz hadak meg-megújuló csatározásai, beütései miatt komoly veszélytől tartottak. Valamely nagyobbmérvű beütéstől félvén, tanácsülésből felszólították a szebenieket, hogy, ha »oly veszedelmes hírek lennének, melyek futásra adnának alkalmatosságot,« fogadják be a fejedelmet s főurakat a város falai közé 2) s egyúttal kiadták a rendeletet, hogy a hadak készletben legyenek s az első felhívásra felüljenek.

3) Hírek jöttek azután is, de nem oly veszedelmesek, hogy a felülést szükségessé tették volna. Saponára a szathmári, a kuruczok máramarosi becsapásairól, a somlyai kapitány a Debreczen ellen tervezett merényletekről, a magyarországi fejedelem hadműveleteiről, a székely kapitányok a moldvaiak és tatárok mozgalmairól tudósították Apafit,

4) de Erdély ellen támadást sehonnan sem intéztek. S jöttek folytonosan hírek a német hadak diadalairól, a törökök vereségéről, Visegrád, Vácz bukásáról, Buda ostrom alá fogásáról, »mostani táborunkat — irá a váradi basa tolmácsa feleségének — annyira megverték, hogy az Bécs alatt esett veszedelmünk semmi eliez képest.« 5) S valóban Váradon nagy volt a kétségbeesés V. Xaláczy, a portai főkövet, kit a fejedelem azzal bizott meg, hogy fia fejedelemmé erősítését sürgesse, május végén érkezett haza.

6) Minthogy ő csak biztatásokat hozott magával. a fejedelem jun. 20-án Vízaknai Nagy Istvánt a portára ]) L. Törvények és Okiratok LIV. 2) L. Törvények és Okiratok LYI. 3) L. Ugyanott LVII. *) Ugyanott LVIII—LXIII. 5) Ugyanott LXI. c) melléklete. ®) Török-Magyarkori Államokmánytár VI. 449.