Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

culusokkal nem egyező praetextusok alatt senki is magát ne absentálja: a fő és vicetisztek szorgalmatosan reá vigyázzanak. igen serio parancsoljuk. Azonban mivel a tolvajok igen eláradtak az egész országban, azoknak fogattásában is industriálkodjék Klmetek s Hűségtek, egyetértvén szomszéd vármegyékkel székekkel. Egyébiránt tudtára legyen Rímeteknek s Hűségteknek, liogy mind a tisztek ugyan, és azon helynek lakosi is, a hol a tolvajság fog következni, büntetés nélkül nem maradnak, de közönségesen is nehéz animadversiónkat el nem kerülik. Secus 11011 facturi. Datum in civitate nra Alba Julia 12. Junii anno 1684. M. Apafi mp. Külczím: Spectabiiibus, generosis, egregiis et nobilibus, agilibus, capitaneo et judici regio, supremis, vicejudicibusque regiis, caeteris etiam juratis assessoribus et notariis, primoribus item potior, primipilis, peditibusque pixidariis, tóti denique universitati dominor. Siculorum libertinorum sedis Siculicalis Udvarhely etc. fidelibus nobis dilectis. A. 1684. 20. Junii Udvarhely Tempore u. s. publicatae. (EreJetije Udvarhelymegye levéltárában.) LV1II. 1684. jün. 13. Saponara a fejedelemhez a kuruczok garázdálkodása ügyében. Celsme dne princeps, dne mihi colendissime. Confidentia praeconcepta de sincerissimo Cels. Vrae christiano intentu. ac de eiusdem propensionis elargita gratia erga me (cuius ideae et opera quamvis 11011 sunt nisi directe (így!) ad promovendum suae sacr. caesareae regiaeque Mtis servitium, nihilominus tamen attento conimuni interesse, quidquid ad illuin obligationis meae finem dirigitur pro inseparabili et indivisibili ab eiusdem Cels. Vrae bono semper intendő) me movet et animat, ut ad eandem Cels. Vram demisse rogando accedam pro permissione groso Gabrieli Nagyseg impetranda. ut hue cum sua familia ad me accederet, ut inter 110s siquidem noster fuit, mauere possit. Insuper Cels. Vram informatam reddere teneor, qualiter kuruezones, nescio ob qualem securitatem, libere, et absque impedimento descendant, et ascendunt per Maramorusium,