Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)
32. fejezet: 1683-1686 - IV. 1684. márcz. 8—29. Fogarasi egyetemes országgyűlés
letartóztatott Barcsay Mihály perét. Barcsay — Akos fejedelemnek testvére volt, utolsó ideig kedves és megbízott embere a fejedelemnek, tanácsúr, udvari kapitány s fejérvármegyei főispán. Mint Bethlen irja, »csintalan, tréfás és borozó, de másként igen értelmes, activus ember vala.« De túloz Bethlen, ha azt irja, hogy »esze, kedvessége és Teleki« akarták vesztét. Buknia kellett, mert a hite szerint lehúnyó naptól, Apafitól, a felkelőhöz, Theökölyhez fordúlt — ez volt az ő tragoediája. Sok gyanú merült fel ellene, hogy a fejedelem versenytársával bensőbb összeköttetése van, mint a mennyit az udvarhoz való viszonya mellett el lehetett volna nézni. Ilyen összeköttetést egy tanácsúrnál nem lehetett megszenvedni; mert ennek módjában állott a politikai titkokat barátjának bizalmasan megsúgni. Bármennyire. mentik is Cserey és Bethlen, de még az ő előadásokból is kitűnik, hogy Theököly és Barcsay jó barátok voltak. Hogy ezt a jó barátságot mi módon értékesítette Theököly, az kitűnik abból a vallatásból, melyet a fejedelem a megindítandó nótaper alapjáűl ellene elrendelt, s 1684 elején, épen egy évvel elfogatása és Görgénybe záratása után, foganatosított. A vád két pontban foglaltatott össze, melyek részint a Theökölyvel való viszonyának felderítésére? tanácsúri méltóságával való visszaélésre — azaz rosz tanácsok adására — s az »articulusok bontogatására« vonatkoztak. Négy szava bevehető embernek — lehetett több is, — vallomását ismerjük. Vajda László postamesterét, Inczédy Pálét, Inczédy György titkos pecsétőrét és conservatorét és Alvinczy Péter itélőmesterét. A fővád az volt, hogy midőn (1682. aug. 19.) Pásztóról Fülek alá küldte a fejedelem, híjába hivatta vissza, mégis fölkereste Theökölyt s hogy azt a reversalist, melyet Theököly a fejedelemnek kiállított, 1) sokkal enyhébbel cserélte ki. Ennek a négy tanúnak vallomása terhelő s annyit minden esetre bizonyít, hogy az ellene emelt václaknak van alapja. 2) A Theökölyvel való viszony ') Közölte Jakab Elek Történelmi Tár XX. kötet 98. 1. 2) Törvények és Okiratok XLII.
