Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

1688. jí-n. 27. 129 gokat. lia azért szegény hazánk régi dicséretes szabadságában megmaradhat, igen jó lészen. kiben az Kegmed szíves munkálkodását is óhajtva várom, maradván Kegmed szolgája öcscse G. E. P. (Fogalmazvány a nádor saját kezével, a herczeg Esterháziak fraknói levéltárában.) d) 1683. jún. 27. A nádor levele a fejedelemhez. Az erdélyi fejedelemnek írt levelemnek mássá sentei táborról, die 27. Junii 1683. Szolgálok kedves bátyám uram Kgk. Isten sok jókká áldja meg Kegyelmedet. Ezen alkalmatossággal kivántam Xgd írnom, s együtt tudósíttanom, hogy nagy csudálkozással értettem ez napokban. hogy Tököli Imre uram ő kegyelme az fényes portát úgy informálta légyen, mintha az egész magyar nemzet ő kegyelmét választotta volna fejének, s mindnyájan egyező akaratbúi kévánnánk ő kegyelmét fejünknek lenni; akarám ezért Kegyelmedet édes bátyám uram ezen dologról voltaképpen informálnom, hogy én lévén az országnak palatinussa, talán tudnám én is, ha valami volna azon dologban, de nyugodt elmével legyen Kegyelmed, hogy az magyar uraknak s több főrendeknek és az országnak soha gondolatjokban sem volt, hogy Tököli uramat fejedelemnek ismerjék, mert készebbek vagyunk mindnyájan tisztességesen meghalni. mint ő kegyelmét urallani. nem lévén sem maga, sem atyja semmi tisztbéli ember is az országban, csudálkoznánk is mindnyájan azon, ha az fényes porta ilyen ifiat, az ki soha életében semmi derék országos tisztet nem viselt, előnkben tenné mindnyájunk gyalázatjaval s az fényes porta kissebbségével, mert egyébaránt is az magyar nemzetnek hatszáz esztendőktől fogvást lévén királyok, mindenkor megtartották azt. hogy libere választottak királyt s nem kénszerítésbül, sőt ha kölletlen tétetnék valaki az magyar nemzet eleiben, állandó soha nem lehetne. Elhittem azért, hogy az fényes porta mindezeket méltó tekintetben vévén, nem kéván egy ember kedvéért egy ilyen régi vitéz nemzetet semmissé tenni. erdélyi országgyűlési emlékek. xviii. k. 9