Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - Törvények és okiratok

V 1683. jún. 7. Fábián János jelentése. Méltóságos fejedelemasszony. Kegyelmes asszonyom. Most az innep szombatján enyedi professor uramék az úrhoz Teleki uramhoz menvén Sorostélyra az innepi és halotti temetési szolgálatra, hoztak ide ki magokkal egy öregrendű asszonyembert, Dobolyi uram is írván mellette, a ki dajkaasszony atyjafiának mondja magát lenni, nem tudhatom kgls asszonyom, ha csak ő kglme látogatására megyen-e, vagy Xgtok szolgálatjára. én azért Ntokhoz felküldöttem, küldvén ő klmétűl kerti eperjet, retket, hüvelykes borsót, s saláta kórót. Errefelé kis asszonyom tegnap ismét elfutottak vala az emberek, oly hír támadván fel a Maros mellett egész Enyedig, vagy még feljebb is. hogy Hunyadvármegye felől vagy háromezer tatár jű fel. a tábor után igyekezvén, kiknél feles rabok is volnának, de végtére úgy hozák, hogy csak másfél száznak írta volna az úr Xaláczi uram, azért vigyáznának Fejérvár tájékán, s ha arra találnának fogni, vennék el tűllök a rabokat. Hova löttenek. már nem hallhatjuk, melyre nézve már ismét visszaszállanak az emberek; most kezdek kis asszonyom vallatni, mit cselekedtek némelyek a mostani futásban a jószágbeliek közül, mint engedetlenkedtek és micsoda illetlen dolgokat követtek ellenem, mind a magok romlására s mind Xgtok kárára, ha az szoros úgyis úgy hozta volna, végben menvén, Xgtok méltóságos személye eliben terjesztem; abból kitetszik dolgok, mert ha Xgtok mások példájára valójában meg nem büntet közűlök, az indítójában, gonoszában s pártolkodójában sem én. sem más köztük meg nem maradhat, sem Xgtok dolgait hasznosan nem viselheti élete veszedelme nélkül; most is e két okon nem vihették gonosz szándékokat végben, hogy sok idegen látója lett volna a futott nép közül. Matskásiné asszonyom s több nemesség cselédi is köztök forogván a bolygásban, uraknak s asszonyoknak hírt adtak benne, mit hallanak tűllek. mit tanakodnak: az asszony mingyárt megtiltotta jobbágyit, hogy közikben ne álljanak, vélek se fogják semmi gonoszban, egyébaránt halállal fizetnek ; s e két okon hagytak hátrább feltött czéljokban. Nékem a ki hírt akart volna is tenni, elfogták tűllem. sőt még azt is, hogy Xgdnak senkitűi levelet ne küldhessek.